Ösztönzi az együttműködést – interjú a FruitVeB elnökével

A Debreceni Egyetem Kertészettudományi Intézetének vezetője, oktatója, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke, agrárminiszeri tanácsadó, a Szabolcsi Alma Centrum stratégiai és fejlesztési igazgatója, nem mellesleg kiveszi részét a 30 hektáros almatermesztő családi gazdaságuk munkájából is. A sokrétű feladatok sok idejét, energiáját lekötik, ám Apáti Ferenc úgy véli, bármelyik megbízatását elengedné vagy kiszállna a családi gazdálkodásból, az jelentősen gyengítené szakmai hitelességét és annak révén az általa képviselt intézményt, szervezetet is.

Ezért úgy igyekszik megtalálni a munka és a család, magánélet közti egyensúlyt, hogy elhivatott, hozzáértő szakmai csapatokat épít maga köré.

Mindenekelőtt gratulálok a március 15-e alkalmából átvett magas állami kitüntetéshez. Úgy hallottam, váratlanul érte.

Igen, éppen a Fruit Logistica kiállításon voltunk Berlinben, amikor megkaptam az értesítő levelet, és többször is megnéztem, hogy biztosan nekem szól-e. Később kiderült, hogy az Agrárminisztérium munkatársai javasoltak a kitüntetésre, a felterjesztést a FruitVeB munkatársai segítették „titokban”, amit ezúton is köszönök nekik. Nagy megtiszteltetésnek tartom, és büszke vagyok arra, hogy a Magyarország köztársasági elnöke által adományozott díjra szakmai munkám alapján tartottak érdemesnek.

Kemény dió

Az egyetemi oktatás, kutatás mellett már 12 éve részt vállal a FruitVeB vezetésében, 2020 őszétől a szakmaközi szervezet elnöke. Legutóbb a 2022-es tisztújítás után vettük sorra a zöldség- gyümölcs ágazat fejlesztése érdekében kitűzött célokat, megvalósult eredményeket, és ebben a szakmaközi szervezet szerepét, lehetőségeit. Mára mi változott, és miben nehéz előrelépni?

Kezdem az utóbbival. Cél volt 2020 novemberében, hogy a FruitVeB-et minél hamarabb reprezentatív szakmaközi szervezetté alakítsuk, azaz elérjük, hogy a zöldség-gyümölcs ágazat kibocsátásának legalább a 60%-át képviselje. Ez ugyanis nagyban megkönnyítené az ágazat fejlődési céljainak megvalósítását. Bizonyos szegmensekben (pl. feldolgozóipar) ez sikerült, más területeken még dolgoznunk kell.

A megvalósítás folyamata lassabb, mint gondoltuk, a FruitVeB-tagság ugyanis önkéntes. Márpedig hazánkban nagyon nehéz az ágazati szereplőket tagdíj fizetésére ösztönözni úgy, hogy a szervezet szakmai és lobbitevékenységének eredményeit ingyen is elérhetik.

Mi ugyanis nemcsak a tagokért, hanem a teljes zöldség-gyümölcs ágazatért dolgozunk. Ráadásul már a támogatási pályázatoknál sem jár pluszpont a tagságért, így ez a motiváció is megszűnt.

Mit gondol, mi kell ahhoz, hogy valaki hajlandó legyen fizetni a tagságért?

Nehéz megmondani, hogy nálunk miért nincs igazán értéke az összefogásnak. Sokszor mondjuk, talán értjük is a szervezett értékesítés, a közös érdekképviselet előnyét, mégsem becsüljük meg eléggé az együttműködést. Ez magyarázza a tészek kibocsátásának továbbra is alacsony arányát is. Noha látható, milyen komoly előnnyel jár, hogy Nyugat- és Dél-Európában a termelők szervezettsége sokkal előrébb jár, és az ottani tészek átlagosan több mint kétszeres (40-60%) részarányt képviselnek a zöldség-gyümölcs ágazat kibocsátásában, mint hazánkban (20-25%).

Azt is megértettük viszont, hogy a kitűzött cél eléréséhez szükség van a szakmaközi szervezet munkájának átgondolására is: kell egy olyan csapatot építeni, amely színvonalas szakmai és elemzőmunkára képes, mert csak ezáltal lesz vonzó a FruitVeB-tagság.

Ezért bővítettük csapatunkat négy kiváló fiatal szakemberrel. Mindez már lehetővé teszi azt is, hogy külső megbízásokkal vagy kutatás-fejlesztési projektekben való közreműködéssel „a piacról” jussunk finanszírozási forráshoz. A FruitVeB költségvetése ugyanis alapvetően a tagdíjakon és külső megbízásokon alapszik. Vannak közös munkáink az Agrárközgazdasági Intézettel, így például együtt dolgozunk azért, hogy fejlesszük a tesztüzemi rendszert, ami a zöldség-gyümölcs ágazat sokszínűsége miatt komoly kihívás. Emellett együttműködésre törekszünk bankokkal, pénzintézetekkel, szakértői munkát végzünk a megrendelésükre, és nagy segítség, hogy közülük több (OTP, MBH, K&H) pártoló tagja is a szervezetnek.

Ön szerint megtalálták azokat a munkatársakat, akik leveszik a vállukról a nem vezetői feladatokat?

Igen. Kocsis Márton kertészmérnök sok külföldi elemzést ír, és a szakmaközi szervezet híroldalát tölti naprakész információkkal. Fél éve erősíti a csapatot gazdasági elemzőként Tóth-Kurmai Viktória, és a közelmúltban Krivdáné Dorogi Dóra is kapcsolódott hozzánk, ők mindketten a Debreceni Egyetemen doktoráltak élelmiszeripari, illetve zöldségökonómiából. Munkatársunk továbbá Székely Dóra élelmiszermérnök is, aki korábban a MATE adjunktusa volt. A biztos háttér pedig a legrégebben a FruitVeB-nél dolgozó Németh Kinga irodavezető.

Kivétel nélkül elhivatottak és magas színvonalon végzik a munkájukat, legyen a feladat gazdasági, piaci elemzés, vagy éppen rendezvényszervezés.

Arra törekszünk, hogy egy-két nap alatt bármelyik alágazat esetében felmerülő kérdésre választ adhassunk. Hazai zöldség-gyümölcs ágazati elemzésből, előrejelzésből ugyanis kevés van, márpedig a kertészeket legalább annyira érdeklik a belföldi történések, mint a külföldi hírek. Továbbá ezzel a csapattal már fel tudjuk vállalni a tészek K+F programjának koordinálását, vagy szélesebb körű – akár az iskolagyümölcs programhoz kapcsolódó – ágazati marketingtevékenységet.

Közelebb egymáshoz

Intézetvezetőként feladata, hogy támogassa a Debreceni Egyetem (DE) Kertészeti Intézetének fejlődését, növelje a népszerűségét, FruitVeB elnökként pedig az, hogy hozzájáruljon a magyar kertészet fejlődéséhez, aminek kutatóműhelyként a DE és persze más agrár­egyetemek is részesei. Talán az ön személye is segíthet egymáshoz közelíteni a tudományt és a gyakorlatot.

Mind a két tisztségemből adódóan ösztönzöm az együttműködést a gyakorlati és a tudományos szféra, illetve az egyes kutatóműhelyek között is, melyek az utóbbi időben kissé eltávolodtak egymástól.

A kertészeknek ugyanis nincs kapacitásuk az árutermelés mellett tudományos igényességgel kísérletezni. Márpedig meggyőződésem, hogy ezen kísérletek hiánya sokkal több kárt okozott az utóbbi húsz évben a magyar zöldség-, de különösen gyümölcstermesztésnek, mint amibe azok kerültek volna

Ezekből kiindulva született meg a terv, hogy a tészek megbízásából kutatásokat kezd a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és a Debreceni Egyetem a FruitVeB koordinálásával. Az ágazati K+F program kidolgozásában jelenleg is aktívan dolgozik e két intézmény Kertészettudományi és Növényvédelmi Intézete. Ezzel a tészek többségének válláról lekerül egy kötelezettség, az egyetemi oktatók, kutatók pedig gyakorlatorientált témákkal foglalkozhatnak, és a kísérletekhez, elemzésekhez kiszámítható finanszírozási forrással rendelkeznek három-négy évre. Mind­ennek a háttere az, hogy a tészeknek kötelező az operatív programjuk költségvetésének 2%-át kutatás-fejlesztésre fordítani.

Néhány nagy szervezet kivételével azonban se energiájuk, se humán erőforrásuk nincs saját K+F programra, ezért az erre fordítandó pénzt „bedobják egy közös kalapba”. Az így képződött – jelenleg láthatóan – 300-400 millió forintból kezdődnek az ágazati K+F programok, természetesen a tészek által legfontosabbnak tartott témákban.

Főként technológiai ajánlásokra van igény, így kiemelt terület a növényvédelmi, azon belül is a biológiai megoldások kutatása, a hatóanyag-maradék csökkentését szolgáló intézkedések, a zöldség-gyümölcs eltarthatóságának, pulton tarthatóságának fokozása, beleértve a tenyészidőszakban ehhez kapcsolódó kezeléseket, és tervben vannak művelésmód- és fajtavizsgálatok is, bár ezek több évet vesznek igénybe.

Szerencsés esetben ez az Agrárminisztérium által is segített program hosszú távú K+F együttműködést indíthat el az ágazati szereplők között, amely később akár a mostani jogszabályi kötelezettségek nélkül is fennmaradhat. Már külsős cégek érdeklődését is felkeltette az elképzelés, pluszforrásokkal részt vennének az együttműködésben, hogy termékeiket is bevonjuk a kísérletekbe, tesztelésbe.

A magas szintű szaktudás megszerzését szolgáló hazai kísérleti bázis amúgy is hiányzik, a kísérleti és kutatóállomások 15-20 éve tetszhalott állapotban vannak. FruitVeB-elnökként úgy gondolom, hogy azok fenntartása, üzemeltetése – legalábbis részben – állami feladat lenne, állami források nélkül nem képesek korszerű szaktudást szállítani.

Ezért is kényszerülnek a termesztők külföldi kutatási eredményekre támaszkodni, miközben azt is tudjuk, hogy az eltérő klimatikus és gazdasági adottságok miatt semmit sem lehet változtatás nélkül átvenni.

A kertészeti pályázatok várhatóan további lökést adnak a fejlődésnek, és a szántóföldi kultúrák piaci zavarai is a zöldség-gyümölcs termesztés malmára hajthatják a vizet.

Igen, a jelenlegi 160 ezer hektár zöldség-gyümölcs termőterületet akár több százezer hektárra lehetne növelni, de ehhez átfogó fejlesztés kellene: az öntözési háttér megteremtése, szaktudás, munkaerő biztosítása stb., ami pedig sok-sok tőkét kíván. Minderre tudatos építkező munkával, egy-két évtized alatt lenne lehetőség, de ez az átütő erő most nem látszik a szektorban. Középtávon az kell legyen a cél, hogy megállítsuk a piaci térvesztésünket, stabilizáljuk az ágazat állapotát. Az uniós pályázatok tőkét adnak a kertészeknek a fejlesztésekhez, de az öntözés, a munkaerő és szaktudás szintje behatárolja a továbblépést.

Nem lehet gazdaságosan zöldséget termeszteni öntözés nélkül, ezért csak azokban az országrészekben tud bővülni a területe, ahol megvan a vízpótlás lehetősége. Szántóföldi növényekről átállni gyümölcsre pedig még nehezebb, hiszen a kettő egészen más szaktudást kíván. Aki pedig belekezd, az tíz-húsz évre kell tervezzen piacban és a pénzügyekben is.

Ágazati javaslatok

A kiugróan magas áfa-kulcs csökkentését már régóta kéri a zöldség-gyümölcs szakma. Úgy hallottam, az Agrár­minisztérium javaslatot kért, hogy mely fajokkal lenne érdemes megkezdeni ezt a folyamatot.

Igen, a burgonya mellett négy zöldség-gyümölcsre kért javaslatot. A FruitVeB úgy véli, hogy mindenekelőtt azoknak a fajoknak az áfáját kellene csökkenteni, melyeknél nagy az importnyomás, hiszen az importtermékek áfája 0%, ami komoly versenyhátránya a hazai kertészeknek.

Az áfacsökkentés fehérítené a gazdaságot, így azt is figyelembe vettük, hol nagy a szürkegazdaság aránya. A választás így a vöröshagymára, az almára, a dinnyére és az étkezési paradicsomra esett, bár az összes zöldség-gyümölcs esetében örömmel fogadnánk az áfa mérséklését.

Döntésünket alátámasztotta, hogy e négy faj esetében nagy a kertészek fejlesztési hajlandósága. Javaslatunk találkozott az AM álláspontjával, de tudomásom szerint még nincs kormányzati döntés.

A leendő segítség mellett már életbe lépett egy nehezítés, a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) bevezetése.

Nem tartjuk jónak a rendszert abban a tekintetben, hogy minden élelmiszeripari szereplőnek, a zöldség-gyümölcs ágazat tagjainak is óriási finanszírozási teher. A korábbi környezetvédelmi termékdíj hat-nyolcszorosa, ráadásul nagyobb, mint a környező országokban és ez fokozza a versenyhátrányt az import­áruval szemben. Legalább azt szeretnénk elérni, hogy az EPR-díj után ne kelljen még áfát is fizetni.

Nem elég dolgozni, mutatni, kommunikálni is kell az eredményeket.

Valószínűleg az elemzéseinknek, napi híreinknek köszönhető a FruitVeB honlap látogatottságának megugrása. Egész jó a munkakapcsolat az Agrárminisztériummal, figyelembe veszik a véleményünket a pályázati kiírásoknál, jogszabályok megalkotásánál. A FruitVeB hetente egyeztet a NAK kertészeti munkacsoportjával is. Ez a háttérmunka persze nehezen megjeleníthető, de a tagoknak is tudniuk kell, hogy ágazati, szakmai kérdésekben megkerülhetetlen a szervezet, ami egyik cél volt az elnökké választásomkor is.

Mintegy 10-15 tész marketingprogramját is a FruitVeB viszi az utóbbi években, elsősorban online felületeken tesszük közzé a fogyasztóknak szánt üzeneteinket a hazai zöldségek-gyümölcsök értékeiről.

Augusztus 8–9-én Budapesten szervezik a Prognosfruit konferenciát, a Fruit­VeB technikai segítséget nyújt a házigazda alma-körte világszervezetnek (WAPA). Nagy elismerés, hogy bő két évtized után sikerült újra Budapestre hozni e rangos eseményt.

Nemcsak mondja, csinálja is

Családi gazdaságukban éppen harminc éve telepítették az első 7 hektár almaültetvényt, amit tíz év alatt 30 hektárra növeltek. Az ágazatra kívülről is rálátó szakemberként milyen jövőt lát a gazdálkodásban?

Apáti FerencCsak az intenzív gazdálkodás és a közös, szervezett értékesítés jövőjében hiszek. Nálunk mind a kettő működik, bár a fejlődésnek sosincs vége: korszerű fajtákkal és azokhoz igazított technológiával, csepegtető öntözéssel, okszerű táp­anyag-utánpótlással, kémiai termésritkítással dolgozunk.

A klímaváltozás elleni védelmi technológiák terén folyamatosan fejlesztünk, és két-három éven belül eljutunk oda, hogy a teljes ültetvényfelületünk öntözött, jéghálóval takart és hatékony fagyvédelmi technológiával ellátott lesz.

Kizárólag étkezési alma termelésére törekszünk, és úgy gondolom, hogy a jövőben a frisspiaci gyümölcstermesztés csak intenzív, öntözött, jég- és fagyvédett ültetvényekben lesz versenyképes.

A fejlesztések többségét pályázati pénzekkel valósítottuk meg, de hitel nélkül, vagyis csak a saját tőkénkre és a támogatásokra alapoztunk. Az idei kertészeti korszerűsítési támogatásra is pályázunk. Az összes szükséges erő- és munkagép rendelkezésünkre áll a családi gazdaságban, és bár van egy 450 tonnás hagyományos hűtőtárolónk, szedés után az almát azonnal a Zöld Kert-TÉSZ szövetkezetbe szállítjuk, amelynek kezdetektől tagja vagyunk. A csengeri székhelyű tész végzi a posztharveszt munkát és az értékesítést. Logisztikailag ez számunkra kényelmes állapot és megvan a bizalom is közöttünk.

A gazdaságunk nagy vagyont képez, és látom benne az üzleti, piaci lehetőséget.

Bár a munka java részét még mindig az édesapám végzi, a kritikus időszakokban ott vagyok, főként azoknál a munkafolyamatoknál, melyeket nem feltétlenül bízunk az alkalmazottakra. Így tavasszal a termésritkítás, növényvédelem, ősszel a szüret szervezése az én feladatom, továbbá a pályázati és adminisztrációs munkát viszem.

A sok munkából eredő rövid távú lemondás remélhetően később meghozza gyümölcsét.

Igen, ebben bízom én is. Az éveket azonban nem lehet visszaforgatni, ezért igyekszem nagyobb figyelmet fordítani a családomra, a gyermekeimre és az egészségem megőrzésére. Köszönhetően annak, hogy az egyetemen és a FruitVeB-ben is egyre jobb és nagyobb csapat vesz körül, lassan tényleg „visszavehetek” annyit, hogy a magánéletre is több minőségi idő jusson.

Forrás: Kertészet és Szőlészet/ Rimóczi Irén
Fotó: Kertészet és Szőlészet