A műanyaghulladékok talajra gyakorolt hatása nagyrészt ismeretlen, pedig a talajba kerülő műanyag mennyisége akár többszöröse is lehet annak, mint ami a folyókba, tengerekbe mosódik. Egy uniós kutatás keretében annak igyekeznek a végére járni, hogy pontosan milyen hatással is van a talajok műanyag-szennyezettsége magára a termőföldre.
2023. február 2.
Egy becslés szerint a szárazföldi területek éves műanyagszennyezése minimum négyszer, de akár huszonháromszor is nagyobb mértékű lehet a tengerek szennyezettségéhez képest. Ismert, hogy a mezőgazdaság is hozzájárul ehhez, hiszen a mesterségesen előállított anyagot sokféleképpen használják fel a mezőgazdasági termelésben: gondoljunk csak például a talajtakarókra és az öntözőcsövekre, vagy éppen a traktorgumikra és néhány korábban használt vegyszerre. Keveset tudunk azonban a talajba kerülő műanyagmaradványok hatásairól, különösen arról, hogy mi történik, ha azok más szennyezőanyagokkal, például növényvédő szerekkel vagy gyógyszermaradékkal lépnek kölcsönhatásba.
A probléma részletes feltárása érdekében indult el a Minagris (micro- and nanoplastics in agricultural soils) uniós finanszírozású projekt, amely egyebek mellett azt vizsgálja, hogy a műanyagszennyezés miként befolyásolja a talaj biológiai sokféleségét, a talaj alapvető funkcióit, valamint hogyan hat az ökoszisztémára és a mezőgazdaság termelékenységére.
A Minagris különféle műanyag polimerek mezőgazdasági rendszerekben való felhasználását kutatja Európában, és azonosítja a keletkező mikro- és nanoműanyagok (MNP) típusait, valamint az ezekhez köthető kémiai stresszfaktorokat a talajban.
A kutatás során Európa-szerte összesen tizenegy esettanulmányt végeznek, amelyek mindegyikét egy-egy mezőgazdaságban érdekelt féllel szoros együttműködésben tervezik végrehajtani. A talaj fizikai-kémiai tulajdonságainak, biológiai sokféleségének vizsgálata mellett felmérik azt is, hogy a műanyag bejut-e a növények szervezetébe, esetleg a földkéreg mélyebb rétegeibe.
Ausztriában az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet számszerűsíti az eredményeket, amelyek alapján részletesebb képet lehet kapni a nem fenntartható talajgazdálkodás gazdasági, ökológiai és társadalmi következményeiről szántóföldi és üzemi szinten a különböző régiókban. Mindemellett a kutatásban együttműködő gazdálkodók számára egy olyan gyakorlati eszköztárat is kidolgoznak, amely segíti őket a talajszennyezés gyors azonosításában, valamint a hatékony érdekképviseletben a témában érintett más szereplőkkel szemben.
A kutatás végső célja, hogy meghatározzák a műanyagok mezőgazdasági felhasználási területeit, egyúttal támogassák a gazdálkodókat abban, hogy különbséget tegyenek a műanyagok káros és elfogadható felhasználása között.
A projekt során különös figyelmet fordítanak a gazdálkodókkal való együttműködésre. A kutatók olyan gazdálkodókkal is együtt dolgoznak, akik hagyományos, műanyagot tartalmazó termékeket (pl. mulcskomposzt, bálacsomagolás) használnak, valamint olyanokkal is, akik alternatív változatokat (például biológiai úton lebomló vagy komposztálható műanyagokat) használnak. A kutatásra vállalkozó gazdálkodókat arra kérik, hogy vegyenek részt a meghirdetett workshopon és interjúkon. A projekt kutatói a gazdálkodók tábláiról talajmintákat és a terület élőlényeiből is mintát gyűjtenek.
A kutatásban részt vevő gazdák elsőként tesztelhetnek új eszközöket, köztük egy mobilalkalmazást a műanyagok megfigyelésére, megkapják a talajelemzés eredményeit, beleértve a mikro- és nanoműanyagok (MNP) értékelését is, amely egyben összesíti az MNP kockázatait és hatásait az ökoszisztémákra, az élőlényekre és az élelmiszerek minőségére. A gazdák javaslatokat is tehetnek, ezzel elősegítve a változást, az élelmiszerek fenntarthatóbb előállítását, miközben csökkenthetik a mezőgazdaság műanyagfüggőségét.
A kutatás során összesített eredményeket a műanyagiparral is megosztják, azért, hogy ösztönözzék az ágazat innovációit és a nyitását új, kevésbé szennyező műanyagok és technológiák felé.
A projekt a politikai döntéshozók számára is fontos információkat hordoz, amiket remélhetőleg felhasználnak majd a műanyagokkal kapcsolatos uniós szabályozások javításához.
A tizenkét uniós tagállam húsz együttműködő partnerével megvalósuló projektet öt évre (2021–2026) tervezik, és a Wageningeni Egyetem koordinálja. A Minagris projektet az Európai Unió Horizont 2020 kutatási és innovációs programja finanszírozza.
Forrás: Kertészet és Szőlészet/ Ildikó Heim cikkét a Bioprofi szaklapból Rass Krisztina fordította
Fotó: Kertészet és Szőlészet
