Egyre nagyobb kihívást jelentő probléma az állattartásban a mikotoxinok jelenléte. Évtizedek óta kutatják az egyes mikotoxinok humán és állategészségügyi hatásait, főleg azt, hogyan lehet ezekkel a káros hatásokkal szemben hatékonyan védekezni.
2024. október 27.
A takarmánynövényeken élősködő gombák másodlagos anyagcseretermékei úgy szennyezhetik az állat táplálékát – hazánkban különösen a szarvasmarha-, a sertés-, és a baromfiállományok veszélyeztetettek –, hogy a haszonállat fejlődése, súlygyarapodása, szaporodásbiológiai és termelékenységi, állategészségügyi állapota leromlik.
A mikotoxinok témaköre napjainkban tehát igen aktuális, részben a klímaváltozás miatt, részben pedig azért, mert igazából még nincs tökéletes megoldás sem a megelőzésükre, sem pedig a mentesítésükre.
A mikotoxinok állategészségügyi hatásairól (fókuszálva a baromfitartásra) Kovács Melinda, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Élettani és Takarmányozástani Intézet munkatársa számolt be a Baromfi Egészségügyi Akadémia webináriumán.
Mint mondja, nincs teljesen mikotoxinmentes takarmány-alapanyag, a cél a toxin minimális szinten tartása. A takarmányozás mindig is fontos tényező volt az állatitermék-előállításban.
Az érzékeny anyagcseréjű állományok igen hamar reagálhatnak a nem megfelelő minőségű takarmányra, így sokkal nagyobb a jelentősége a kiváló minőségű, magas biológiai értékű, jól emészthető, hasznosítható takarmányok, takarmány-alapanyagok előállításának.
A baromfitakarmány-alapanyagokat vizsgálva az energia- és a fehérjeforrásként felhasznált alapanyagok szinte mindegyike tartalmazhat mikotoxinokat.
A baromfitakarmányok döntően búza- és/vagy kukorica alapúak, a fő fehérjeforrás pedig leggyakrabban a szója. A kukorica aflatoxin szennyezettsége az elmúlt időszakban jelentős problémává vált, amely a klímaváltozással hozható összefüggésbe, így bizonyos időszakokban, a klimatikus viszonyoktól függően, megnőhet a kukorica aflatoxin-szennyezettsége. A fumanizinek azok a mikotoxinok, amelyek tipikusan még kukoricaszennyezők, az őket termelő fusarium proliferatum döntően a kukoricát fertőzi. Az ochratoxin, DON (deoxinivalenol) és zearalenon toxinok gyakorlatilag bármely tápalapanyagban jelen lehetnek, a cirok, a köles és az árpa esetében alacsony szennyezettséggel lehet számolni, ezek viszonylag ellenállóak a penészgomba fertőzéssel szemben.
A fő fehérjeforrások közül a szójadara aflatoxin-szennyezettsége nagyobb veszélyt jelenthet.
A szárított gabonatörköly (DDGS) kiváló fehérjeforrás lehet, a nyersfehérje-tartalma 30 százalékos, viszont nagyon fontos ellenőrizni a mikotoxintartalmát. A repce és a napraforgó pedig a mikotoxintartalma mellett a fitoösztrogén-tartalom miatt ellenőrizendő.
A mikotoxinok klinikai tünetekben megjelenő, klasszikus értelemben vett mikotoxikózisokat, kórképeket ritkán okoznak. Sokkal inkább jellemző rájuk az alacsony koncentrációjú és tartós expozíció, amelynek jelentős gazdasági veszteséget okozó hatása van. Kiemelendő a növekedés-csökkenés és a takarmányértékesítés romlása, de számos másodlagos megbetegedés is köszönhető az ellenálló képesség csökkenésének, amely az állomány mortalitásának a megnövekedését eredményezi. A tojástermelés csökkenése és a tojásminőség romlása is több mikotoxin-expozíciónak köszönhető.
Maradványanyag szempontjából az aflatoxin jelenik meg a tojásban, a többi mikotoxin esetében számos olyan kísérletet végeztek, amelynek célja az volt, hogy meghatározzák azt a bizonyos transzferfaktort, ami a takarmányból az állati termékben való megjelenést jellemzi.
Ezek az értékek nagyon alacsonyak, és kimutatható mennyiségű maradványanyag magas toxinexpozíciót követően figyelhető meg, amikor a toxinbevitel meghaladja az ajánlott vagy szabályozott határértékeket.
Néhány mikotoxinmedián halálos adagja lethal dose: LD 50 értéke. Ez az érték megadja, hogy egy adott testidegen anyagból mekkora mennyiség okozza az állatok 50 százalékának pusztulását.
Forrás: Kistermelők Lapja/ Konkoly Marianna
Fotó: Unsplash
