Az Amerikai Egyesült Államok területén már az 1990-es évek óta csökken a megtermelt méz mennyisége. Az okokat eddig homály fedte, azonban egy új tanulmány segíthet megválaszolni ezt a kérdést.
2024. január 20.
A Pennsylvaniai Állami egyetem kutató több nyílt forráskódú adatbázist használtak fel a kutatásukból, köztük az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) Nemzeti Mezőgazdasági Statisztikai Szolgálata. Ezekből olyan információk nyerhetők ki, mint az egy méhcsaládra jutó átlagos mézhozam, a földhasználat, a gyomirtó szerek használata, az éghajlat, az időjárási anomáliák és a talaj termőképessége az Egyesült Államok kontinentális részén – írja a ScienceDaily.
Az eredményeik alapján arra jutottak, hogy az éghajlat és a talaj termőképessége volt a két legfontosabb faktor a méz mennyiségének megbecsülésére. Mind a melegebb, mind a hűvösebb éghajlaton fekvő államokban magasabb volt a méztermés, amennyiben jobb termőképességű talajokkal rendelkeztek.
Az ökológiai régió talaj- és éghajlati viszonyai határozzák meg a megtermelt méz mennyiségének alapszintjét, azonban a földhasználat, a vegyszer-használat és az időjárás változásai azt befolyásolják, hogy egy adott évben mennyit termelnek – összegezték a kutatók.
A tanulmány 50 évnyi adatot elemzett, melyek lefedték az USA teljes területét, tehát több klímaövből származtak. Lehetőség nyílik tehát hosszú távon előre jelezni, hogyan hat majd a változó időjárás az egyes területek méztermelésére. Például a Nagy-síkság melegedése miatt csökkenni fognak a beporzók számára rendelkezésre álló források, miközben az a közép-atlanti részen szintén a melegedés miatt nőhet az elérhető táplálék mennyisége.
Az egyik legfontosabb faktor, melyre a tanulmány rávilágít és eddig alábecsülték, a talajok termékenysége. Bár korábban is vizsgálták már a talajok tápanyagtartalmát, azonban az többi termelékenységet meghatározó tulajdonságot – mint a hőmérséklet, textúra, szerkezet – , mely a ezáltal a beporzók számára hozzáférhető erőforrásokra is hatással van, eddig nem vették figyelembe.
A kutatók azt is felfedezték, hogy a szójatermelés csökkenése és a beporzókat segítő növénytársulások létrehozása szintén a jó hatással volt a rovarokra, ami kimutatható volt a megtermelt méz mennyiségében is.
A gyomirtó szerek alkalmazása is fontos foktornak bizonyult, vélhetően azáltal, hogy a virágzó gyomnövények elpusztításával a mézelő méhek számára (is) fontos táplálékforrások tűnnek el.
A mostani eredmények segítségével lehetőség van olyan kísérleteket tervezni, vagy modelleket létrehozni, melyekkel a méhészek megjósolhatják a várható mézhozamot, a növénytermesztők pedig a beporzás hatékonyságát. Emellett a területet kezelők döntéshozatalában is jelentősége lehet, ami a beporzó közösségek segítése révén javítja az ökoszisztéma szolgáltatások hatékonyságát is.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság/ Tóth-Gál Enikő, ScienceDaily
Fotó: agyar Mezőgazdaság
