MATE: a régió első számú agráregyeteme lehet – interjú Dr. Gyuricza Csaba rektorral

Ezek a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) vezetésének célkitűzései 2030-ig –nagy ívű koncepció, igaz, ám egyáltalán nem lehetetlen, amit az is igazol, hogy a világ egyik legelismertebb felsőoktatási rangsorán, a Quacquarelli Symonds (QS) 2024-es agrártudományi ranglistáján, a QS World University Rankings by Subject-en a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem az idei esztendőben a 151-200. helyezést érte el. Ezzel az eredménnyel az agrárfókuszú intézmény ismét a világ legjobb 12 százalékába került a számára legfontosabb tudományterületen, a rangsorban betöltött relatív pozícióját pedig újabb 2 százalékkal javította a rangsorolt egyetemek között a tavalyi évhez képest. Az eredménylista alapján a MATE idei pozíciója a 151-200-as sávon belül is további előrelépést mutat, amely annak is köszönhető, hogy tovább erősödött az egyetem kutatási hálózata, valamint akadémiai és munkaerőpiaci hírneve is. Mindezek alapján tehát az egyetem ismét egy lépéssel közelebb került céljához, hogy a régió első számú agráregyetemévé váljon.

A brit Quacquarelli Symonds (QS) munkatársai a ranglista összeállításakor az agrár-tudományterületen összesen 1.236 egyetemet elemeztek az akadémiai és munkaerőpiaci hírnév, a tudományos közleményekre eső hivatkozások száma, az oktatók publikációs tevékenysége és a nemzetközi kutatási hálózat kiterjedtsége alapján.

Újra a világ élvonalában

Az elért siker kapcsán beszélgettünk Prof. Dr. Gyuricza Csabával, a MATE rektorával, aki exkluzív interjút adott az Agroinformnak. A rektorral egyebek közt az eddigi sikerekről, fejlesztési tervekről, új képzésekről és a magyar agrárium jövőképéről váltottunk szót.

– Negyedik évét tölti a MATE rektori székében – milyen vízióval látott hozzá a munkának 2020-ban és hol tart ezen az úton?

– Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor elindítottuk ezt a „nagyprojektet”, amit Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemnek hívunk, hiszen nem volt korábban ilyen mértékű integráció a magyar felsőoktatásban sem, nemhogy a magyar agrár-felsőoktatásban – bocsátotta előre dr. Gyuricza Csaba. – Négy egyetemet, illetve egyetemi részt vontunk össze, plusz hozzátettük ehhez az agrárkutatási hálózat 90 százalékát. Európában sem tudunk példát ilyen léptékű integrációra, de ez törvényszerű volt, mert nagyon szétaprózottá vált az agrár-felsőoktatás, nem működött összhangban azokkal a folyamatokkal, amelyek a világban lejátszódtak. A mezőgazdaságban, az agrárkutatásban nagyon intenzív folyamatok indultak meg, melyeket csak koncentráltan lehetett kontrollálni. A hazai agrár-felsőoktatás versenyképessége múlt ezen. Ezzel együtt szerettünk volna azokra a hagyományokra is építeni, melyek a magyar agrárkutatásra és felsőoktatásra évszázadok óta jellemzőek voltak, Európa legrégebbi agrár-felsőoktatási intézménye a keszthelyi Georgikon, mely szintén integrációnk fontos szegmense.

“Nézze meg mindenki az eredményeinket és azok alapján minősítsenek bennünket”

– Azt a célt tűztük ki, hogy minderre alapozva újra a világ élvonalába repítsük a magyar agrárkutatást és felsőoktatást. 2030-ra szeretnénk a világ 100 legjobb agrár-felsőoktatási intézménye közé kerülni – fogalmazott a rektor. – Azt gondolom, ez nem elrugaszkodott gondolat, hiszen az elmúlt időszak igazolja, hogy jó az út, amin járunk: 4 év alatt 100 helyet mentünk előre ezen a ranglistán. A továbbiakban is az oktatást, a tudományos kutatást, a gyakorlati képzést, valamint az intézmény és a piac, a vállalati, közéleti szféra, illetve a társadalom közötti kapcsolatot szeretnénk erősíteni, ebben nincs változás. Változás maximum az ezekhez vezető út vonatkozásában lehet, hiszen az elmúlt időszakban a külső körülmények igencsak megváltoztak – és nem kedvező irányba.

– Emlékszem, pont a keszthelyi Georgikon kapcsán lehetett még az integrációt megelőzően szirénhangokat hallani, hogy vége a zalai agrár-felsőoktatásnak, beszántják a Georgikont és sóval hintik fel a helyét… Ehhez képest ma az egyes egyetemi campusok – köztük a Georgikon – nemcsak külön-külön prosperálnak jól, hanem a MATE-integráció elemeiként is, működnek a szinergiák…

– A kezdetektől azt mondtam, nem foglalkozunk szirénhangokkal, nézze meg mindenki a céljainkat, az eredményeinket és azok alapján minősítsenek bennünket – szögezte le a rektor. – Köszöni szépen, jól van a Georgikon, erősödik – meg merem kockáztatni, ha annak idején nem valósul meg az integráció, akkor a Georgikon tényleg megszűnt volna. Azok a szinergiák, amelyek egy ekkora intézményrendszerben intellektuális vonatkozásban rendelkezésre állnak, a vidéki campusok erősítésére is használhatók és használjuk is. A szarvasi képzőhelyünk esetében szó szerint a sírból hoztuk vissza az ottani agrár felsőoktatást, a jogelőd intézménynek érvényes szenátusi döntése volt az ottani képzések megszüntetéséről. Ehhez képest mi ott is nappali graduális képzéseket indítottunk újra. Emellett a kutatást erősítjük, felsőfokú képzéseket indítunk, szaktanácsadást biztosítunk, mert azt valljuk: ha egy térségben van felsőoktatás, a vidék megtartó ereje nő. Ha megszűnik az oktatás, a fiatalok elhagyják szülőföldjüket, hogy tanulhassanak és már nem térnek vissza. Úgy gondoljuk, hogy a létrejött campushálózat fenntartása a vidékfejlesztés fontos része, egyfajta hosszútávú befektetés.

– Melyek a következő évek fejlesztési prioritásai?

– Teendőinket egy 2030-ig tartó cselekvési programban foglaltuk össze, melynek a MATE 2030 címet adtuk – válaszolta dr. Gyuricza Csaba. – Ez három pilléren nyugszik: az első a digitális campus-program, mely az egyetem működésének alapjait fekteti le a sok-campusú rendszer sajátosságaihoz igazodóan. A második pillér az oktatás és a kutatás területe, a harmadik pillérrel/területtel pedig kilépünk az egyetem falai közül és annak az értékajánlatnak a társadalom és a gazdaság számára történő megjelenítését célozza, melyek révén összekapcsolható az egyetem és a piac. Szeretnénk Közép-Európa legnagyobb agráregyetemének intellektuális eszköztárát a gazdaság és a társadalom javára fordítani. Mindez a tartalmi megújulás része, de a magyar agrár-felsőoktatásra bizony, igencsak ráfér egy infrastrukturális megújulás is. Ennek szellemében folyamatosan beruházásokat hajtunk végre – nyilván, a campusaink állapota eltérő, ennek megfelelően történik a fejlesztés. Székhelyünket, a gödöllői intézményt az elmúlt 30-40 évben a legmostohábban kezelték, ezért ez igényli a legjelentősebb anyagi ráfordítást: az elmúlt években tízmilliárdos nagyságrendű fejlesztést hajtottunk itt végre. A főépület teljeskörű energetikai korszerűsítésére, az aulaépület komplex külső felújítására került sor, s folytatjuk tovább a munkát az épület külső-belső modernizálásával.

Agrár-erőközpont lehet

– Nem kis feladat ez, tekintve, hogy több mint 50 ezer négyzetméteres, hatalmas ingatlanról beszélünk – jelezte Dr. Gyuricza Csaba. – Tervezzük a szemináriumi épület teljes felújítását, előkészítettük az új sportcsarnok építésének terveit, szeretnénk megújítani a teljes parkrendszert, új kollégiumi épületeket építenénk, tehát nagyon komoly elképzeléseink vannak, hozzávetőlegesen 30 milliárd forint értékű beruházás előkészítése történt meg. A központi épületen kívül Kaposváron és Keszthelyen is felújítások zajlanak, a Balaton-parti városban több, mint egymilliárd forint értékben adtunk át fejlesztéseket, ezt a munkát is folytatjuk a kollégium és a város külső részében található „D” épület korszerűsítésével. Szarvason is új oktató-kutató campust alakítunk ki, a gyakorlati képzés rendszerét megújítottuk. Az ehhez kötődő cégeinket integráltuk és egy profitorientált agrár-cégcsoportot hoztunk létre, amely szintén azt a célt szolgálja, hogy a MATE Európa után és világszinten is jegyzett, elismert agrár-erőközponttá váljon.

– Tervezik újabb szakok indítását?

– Az elejétől kezdve teljeskörű revízió alá vontuk a képzési kínálatunkat, ugyanis gyakran érte az a vád az agrár-felsőoktatást, hogy korszerűtlen a tananyag, nincs összhangban a társadalmi és a piaci igényekkel – s ezek a kritikus hangok bizonyos esetekben jogosak is voltak. Mindezek tükrében alakítottuk át képzési kínálatunkat, részben a szakstruktúrát, annak felépítését, illetve azon belül a szaktárgyak rendszerét és tartalmát. A jelszó a modernizáció volt, beépítettük azokat a legfontosabb ismereteket, információkat, amelyek a robotizáció, a digitalizáció és a precíziós technológia révén ma már ott vannak a mezőgazdaságban. Mindemellett természetesen, új szakokat is indítottunk, melyek az előbbi témakörökhöz, illetve a feldolgozóipar digitalizációjához kapcsolódnak, ez utóbbi stratégiai jelentőségű az előttünk álló évek vonatkozásában. A Dél-Dunántúlon éveken át nem volt élelmiszeripari mérnöki képzés, Kaposváron elindítottuk és nagyon gyorsan rendkívül népszerű lett. De említhetném új szakjaink közül az agrárdiplomáciát is, melynek jelentősége ugyancsak felértékelődik az előttünk álló nehéz időszakban. A feldolgozóipar lesz a következő évek egyik legdinamikusabban fejlődő szegmense, a kormány eltökélt szándéka is a magyar feldolgozószektor újjáépítése. Sokkal ésszerűbb ugyanis feldolgozva, akár a belföldi ellátást is biztosítva egy-egy árucsoportból, mint a kombájn vagy a szüretelővödör mellől értékesíteni a gazdák által megtermelt terményeket. Jó példa erre a gabonatermelés: a gabona egy ilyen kis piacon nyers alapanyagként sokkal nagyobb kockázatnak van kitéve, fel kellene ismerni, hogy hazánkban csak és kizárólag a feldolgozott termék értékesítése és piacra juttatása garantálhat állandó és biztos jövedelmet. Ehhez igazodva úgy gondoltuk, el kell kezdenünk a megfelelő képzéseket (adott esetben a malomipart érintően is) annak érdekében, hogy mire a feldolgozóipar arra a fejlettségi szintre jut, már ne jelentsen gondot a megfelelő, fiatalos szakemberháttér megteremtése. A gabonafeldolgozásban sokkal nagyobb lehetőség van, mint ami jelenleg rendelkezésre áll.

Az élet drasztikusan visszaigazolja, hogy váltásra van szükség

– Apropó, fiatalok: gondolom, nagy hangsúlyt fektetnek a szemléletformálásra is, különösen az agrármérnökök esetében, ők ugyanis a jövő agráriumának formálói. Különösen fontos ez ma, amikor ránk rúgta az ajtót a klímaváltozás és az aszály.

– Az a tapasztalatunk, hogy a fiatalok – talán életkorukból fakadóan is – sokkal fogékonyabbak a digitális újdonságokra, az új, regeneratív, vízmegőrző és talajkímélő technológiákra, mint a mai gazdák többségét adó közel 60 esztendős korosztály. Elég csak a talajforgatás elhagyásáról és a gazdák felelősségéről szóló nyilatkozatomra gondolni, mely nagy port kavart. Már volt két aszályos és jelentős károkkal terhelt évünk, s lesznek még továbbiak is, de a gazdák többsége valamiért nem akar hallgatni a tudományos világra, a 30 éves beidegződéseken pedig igen nehéz változtatni. Pedig a szántott földekből napról napra illan el a nedvesség, ezért pontosan az lenne a lényeg, hogy olyan művelésmódot válasszunk, amely a lehető legkisebb mértékben mozgatja át a talajt és járul hozzá annak kiszáradásához. De ha nekünk nem hisznek, akkor majd az élet megmutatja és nagyon gyorsan visszaigazolja, hogy drasztikus váltásra van szükség.

– Ha hat év múlva (akkor éppen 10 éve lenne ön a rektor) újra találkoznánk és beszélgetnénk, mikor lenne elégedett, ha miről számolhatna be?

– Alapelvem, hogy akkor lehet csak fejlett mezőgazdaságot építeni, ha az alapok, tehát az oktatás és a kutatás-fejlesztés rendben vannak. Az ország adottságai nagyon jók a mezőgazdasági termeléshez, de az ebben rejlő lehetőségeket csak akkor tudjuk kiaknázni, ha a legjobb kutatási, tanácsadói hátteret és szakembergárdát biztosítjuk. Akkor lennék elégedett hat év múlva, ha elmondhatnám, hogy az alapanyagtermelés és a feldolgozóipar összhangban van egymással (ma ez nincs így), hogy az állattenyésztésben és a növénytermesztésben a legkorszerűbb technológiák széles körben vannak jelen (ehhez mi a szakember-utánpótlást tudjuk biztosítani) és olyan, infrastruktúrájában is megújult egyetemet mutathatnék be, mely a képzést és a gazdaságot szervesen, harmonikusan összekapcsolva tudja működtetni úgy, hogy ott van a világ 100 legjobb felsőoktatási intézménye között. Ha külső, rajtunk kívül álló körülmények nem gördítenek elénk túl nagy akadályokat és továbbra is megkapom a fenntartó és a kollégák bizalmát, akkor reményeim szerint 2030-ban minderről akár önöknek is be tudok számolni  – zárta az interjút dr. Gyuricza Csaba, a MATE rektora.

Forrás: Agroinform.hu / Horváth Attila
Fotó: Szécsi Noémi