Szamóca és évelő fűszernövények együttes termesztésével kísérleteznek a dél-tiroli Laimburg kutatóintézetben. Az első eredmények szerint a szamóca hozama általában kevesebb, mintha önmagában termesztenék, de más téren kedvezőek a tapasztalatok.
2024. február 17.
A köztes termesztés célravezető lehet egyes károsítók elleni védekezésben is. Dél-Tirolban a közismert Elsanta fajtával állították be a kísérleteket, a szamócatövek közé körömvirágot, levendulát, metélőhagymát, citromfüvet, mentát, oregánót, hegyi pereszlényt és kakukkfüvet ültettek. Fóliával takart emelt ágyásokba, dupla sorokba telepítették az előnevelt szamócapalántákat és a köztes növényeket májusban. Parcellánként 18 szamócatövet és 9 köztes növényt vizsgáltak, a telepítési sűrűség hektárra számítva 50 ezer szamócatőnek és 25 ezer más növénynek felelt meg. Kontrollként minden növényből neveltek önálló állományt is.
Általában alacsonyabb volt a terméshozama a szamócának és a köztes növényeknek is, kivételt csak három esetben tapasztaltak. Tizedével több szamócát tudtak betakarítani a menta társaságában, illetve számottevően nőtt a menta és a metélőhagyma hozama ebben a rendszerben. A menta 20, a metélőhagyma 40%-kal termett többet a szamóca közt nevelve. Igaz, a metélőhagymás kombinációban volt a legkevesebb a szamóca termése, majdnem 40%-kal maradt el a kontrolltól.
Nem szabad azonban pusztán a terméshozam alapján összehasonlítani az összeültetéseket.
Területegységre számítva ugyanis jóval több termés érhető el így, illetve több kombinációban nőtt a bogyók mérete. A kontrollban 13 grammos bogyókat szedtek, míg a levendulás és a mentás kombinációban az átlagtömeg meghaladta a 14 grammot, továbbá a hegyi pereszlény, az oregánó és a citromfű is kedvező partner volt ebből a szempontból, mert hatásukra körülbelül fél grammal nőtt a bogyótömeg.
A két kultúra együttes teljesítményét a földegyenérték-aránnyal (LER) fejezik ki, ami a főnövény hozamához képest állapítja meg a két kultúra hozamát. Egyedül a körömvirágos kombináció értéke volt egynél, azaz a szamóca hozamánál kisebb. Ez a kombináció egyik félnek sem volt előnyös, az eredmény szerint a szamóca 20%-kal termett kevesebbet, a körömvirágról nem adtak ki eredményt. Az összes többi köztes kultúra nagyobb hozamot eredményezett, mint a szamóca önmagában, vagyis földhasznosítás szempontjából kedvezőbb ez a módszer.
Olyan finomságokra is fény derült a dél- tiroli kísérletből, hogy egyes növények segítik a szamóca tápelem-felvételét: levélanalízis eredménye mutatta ki, hogy például a mentával és oregánóval társított tövek 10%-kal több nitrogént és 20%-kal több foszfort halmoztak fel a leveleikben.
Távol tartják a károsítókat
Növényvédelmi szempontból is érdekes eredmény született. Szamócában nehéz védekezni a szamócaatka ellen, ezért különösen kedvező hatás, hogy a legtöbb köztes növény esetében kevesebb kártevő atkát találtak. A legkisebb csökkenést, 8%-ot a levendulás társításban mérték, a legnagyobbat pedig, 70%-kal kevesebb szamócaatkát az oregánós társításban. A többi növény 25-30-50%-kal szorította vissza a kártevőt. Egyedül a hegyi pereszlényes állományban fordult meg ez a hatás, ott negyedével több szamócaatkát találtak a kísérletben. A kedvező hatás annak tulajdonítható, hogy ezek a fűszernövények olyan illatanyagokat, illóolajokat tartalmaznak, amelyek távol tartják a szamócaatkát.
Fenntartható gazdálkodási rendszerekben alkalmazzák előszeretettel a köztes termesztést, és számos kísérletben próbálják meghatározni, milyen növényekkel a legcélszerűbb együtt nevelni a szamócát, ha a növényvédelmét kívánjuk elősegíteni.
Kanadai kutatók a mézvirág, más néven tengerparti fülesternye (Lobularia maritima) hatását vizsgálták a foltos- szárnyú muslica elleni védekezésben. Azért esett a választásuk erre az illatos egynyári növényre, mert a kártevő több természetes ellenségének is kedvező életteret kínál: fürkészdarazsakat, zengőlegyeket vonz a területre. A kísérletben a szamócasorok közt mézvirágsorokat vetettek, és az eredmények szerint valóban kevesebb kártevőt találtak a köztes termesztésben, mint monokultúrában.
Lett kutatók különböző hüvelyes növények hatását nézték a szamóca gombás betegségeinek megjelenésére. Két hazai lóbabfajtát, két borsófajtát és korcs herét vetettek sorban a szamócasorok közé. A kísérleti parcellákon nem adagoltak nitrogént, mert a hüvelyesek nitrogéngyűjtő képességére alapoztak. Kontrollként hagyományosan trágyázott szabadföldi szamócatermesztést vizsgáltak. A szamóca levélbetegségeit és a botrítiszes bogyókat számolták meg a kísérletben két évjáratban. Lettországban a szamócát leggyakrabban a mikoszferellás levélfoltosság fertőzi, és a borsó, illetve a here köztes növényként még fokozta is a fertőzést. A lóbab esetében nem tapasztaltak ilyen hatást. Egyik köztes növény sem befolyásolta a botrítiszfertőzést a bogyókon, így azt a következtetést vonták le, hogy a lóbab lehet az a növény, ami agroökológiai előnyei miatt hasznos köztes kultúraként szóba jöhet a szamócában.
Talajlakók ellen
Amerikai kutatók átfogóan vizsgálták a cirok-szudánifű hibrid és az ősi Saia zab hatását a Honeoye szamóca hozamára, talajlakó károsítóira, a gyomosodásra és a rizoszféra mikrobaösszetételére az USA északnyugati részén, Connecticut államban. A szamócatermesztést nagyban veszélyeztetik a különféle barkók, fonálférgek, a gyökérrothadást okozó Rhizoctonia fragariae gomba és a felszaporodó évelő gyomok. Talajfertőtlenítéssel szoktak védekezni a talajból fertőző károsítókkal szemben, de jó lenne biológiai módszerrel kiváltani ezt a talajéletre veszélyes kezelést. A két gabonafélét azért választották, mert nem gazdanövényei a gyökér-fonálférgeknek, és a kísérletben a hatásukra valóban kevesebb volt a fertőzés, mint a monokultúrás szamócában, illetve a sima zab, a rozs, a hajdina vagy a repce társításakor. A legtöbb pajort a kontroll szamócában találták, viszont a közönséges sárgacserebogarat, ami az USA-ban invazív fajnak számít, a Saia zab vonzza valamilyen módon, mert ebből ott találták a legtöbb pajort.
Brazíliában a közönséges takácsatka ellen próbáltak fűszernövény-közteseket bevetni, meglehetős sikerrel.
Szabadföldi kísérletben fokhagymát, metélőhagymát, koriandert, édesköményt, oregánót és majorannát ültettek köztes növényként a szamócasorok közé.
Az atkák népességét júliustól szeptemberig kísérték figyelemmel. A fokhagyma volt a leghatékonyabb a takácsatka ellen, 52%-kal kevesebb atkát találtak a hatására, de ez a nagyarányú csökkenés akkor volt mérhető, amikor kimondottan sok volt a kártevő. Az édeskömény és a metélőhagyma esetében is csökkent a kártevőnépesség, de valamivel kisebb mértékben, mint a fokhagymánál. Amikor megismételték a kísérletet, két és három sor fokhagymát is ültettek a szamócasorok közé, és ezzel jóval erősebb hatást értek el a takácsatkákra.
A fokhagyma jótékonyan befolyásolja a növényvédelmet
Romániában virágos szegélyek, köztes növények és takarónövények hatását kezdték vizsgálni fóliaházban termesztett szamócára.
A ResBerry program célja, hogy biotermesztésben segítsen jó minőségű és egészséges szamócát betakarítani.
A programban számos növényt vizsgálnak: borágó, majoranna, kakukkfű, körömvirág, bársonyvirág, menta, mézontófű, hegyi pereszlény, mézvirág, macskamenta, szarvaskerep a köztes termesztés fajai. Mellettük olyan csalogatónövényeket is használnak, mint a tűztövis, napraforgó, festő buzér, lóbab, foltos kontyvirág, fűzlevelű madárbirs, alkörmös, portugál babérmeggy, zelnicemeggy, bíborhere, hajdina. Ez utóbbiakat a fóliaház bejáratánál, illetve a szegélyeken helyezik el, és az a cél velük, hogy magukhoz vonzzák, összegyűjtsék a különböző károsítókat. A kísérlet eredményeire még néhány évet várni kell.
Segít a megporzásban
Nagy-Britanniában a terméshozam növelésére és a minőség javítására próbálták ki a borágót köztes növényként. Ebben az esetben a borágó rovarcsalogató tulajdonságára alapoztak, amitől jobb megporzást vártak a Sussexi Egyetem kutatói. Nem is csalódtak: a köztes növénnyel körülbelül harmadával több gyümölcsöt tudtak betakarítani.
Az átlagos minőség is javult, vagyis a termés nagyobb hányada felelt meg a kereskedelmi követelményeknek. Az eredmény valószínűleg annak a következménye, hogy bár nem volt különbség a kísérleti parcella és a kontroll rovarlátogatottsága között, a borágó több zengőlegyet vonzott a területre, mint a szamóca. A felmérésben nagyobb csoportokra osztották a rovarokat: poszméhek, bogarak, zengőlegyek, lepkék/molyok, legyek, magányos méhek, házi méhek, darazsak, egyéb rovarok.
Nagy-Britanniában évente 15 ezer poszméhcsaládot hoznak forgalomba a bogyósok megporzásához, ami betegségek terjesztésével, valamint az élelemért és fészkelőhelyért való versengés miatt károsíthatja a vadon élő beporzókat.
A telepített poszméhek kiváltására próbálkoznak inkább azzal, hogy többféle élelmet kínálnak a természetes beporzóknak.
Forrás: Kertészet és Szőlészet/ Horváth Csilla
Fotó: Kertészet és Szőlészet
