A 2024-es Macfrut tematikája, kapcsolódó rendezvényei a kertészeti ágazat számára fontos területeket hangsúlyoztak ki. Két nagyszabású nemzetközi tanácskozás zajlott, a csemegeszőlő-szimpózium és a nemzetközi alanyszimpózium.
2024. június 16.
Mindkettő kifejezetten globális áttekintést adott, a szervezőknek sikerült jó párat meghívni a szakterületek legnevesebb nemzetközi szakértői közül előadónak. A prezentációk többségét angolul tartották, olasz szinkrontolmácsolással.
Külön részt tartottak fenn a fűszerek és fűszernövények kiállításnak, bemutatták az egészségközpontú élelmiszereket és a szakterületi innováció eredményeit; biológiai megoldásokat sorakoztattak fel termesztéstechnológiában, növényvédelemben, növénytáplálásban; a „vörös bolygó” (The Red Planet) szekció bemutatói és témái a paradicsom- értékláncot fogták át. Technológiai bemutató volt az Acqua Campus, aminek a fenntartható mezőgazdasági, kertészeti vízgazdálkodás, öntözés volt a témája, és külön részleg foglalkozott az agrovoltaikus rendszerekkel, technológiákkal.
Ebben az évben is nagy hangsúlyt kaptak a gyümölcs-zöldség értékesítő szervezetek, forgalmazó cégek a fogyasztói promóció változatos, szép példáit felvonultatva.
A márkák (brandek) szerepe úgy tűnik, egyre nagyobb. Például a dél-tiroli gyümölcstermelői szövetségek (VOG, Assomela) árukínálatában már hetvennél tart a klubfajta rendszerben termelt és forgalmazott almafajták száma, amelyek 25%-ban részesednek a termesztésből.
A világ minden sarkából
A nemzetközi alanyszimpóziumot a Plant Nursery Area területén, azaz a szaporítóanyagokkal, gyümölcs- és szőlőiskolai termeléssel foglalkozó tematikus kiállítási részben szervezték meg, háromnapos volt és négy panelből állt. Az alma, a körte, a csonthéjasok és a citrusfélék alanyainál történt fejlesztéseket, valamint a fajtaoltalom, fajtahasználat és a szaporítóanyag-certifikációs rendszer aktualitásait tekintették át. Az utóbbi témában az előző évhez hasonlóan idén is nagy hangsúlyt kaptak azok a fejlesztések, amelyeket az olasz gyümölcs- és faiskolai ágazati szervezet, a CIVI Italia és az olasz szakigazgatási szervek koordinációjával az ottani faiskolai szektor versenyképességének növelése érdekében valósítottak meg. A tavaly már részletesen bemutatott QVI certifikációs rendszer az Európai Unió követelményeinél szigorúbb és részletesebb előállítási és vizsgálati szabályokat vezetett be, és ennek az az eredménye, hogy a faiskolai anyagok fel tudják venni a versenyt a nemzetközi piacon is a legjobbak közé sorolt francia, spanyol és holland termékekkel.
A szektor gazdasági jelentőségét a számok mutatják: évi 12 millió oltványt, 30 millió alanyt és 250 millió szamócapalántát hoznak forgalomba az olasz faiskolák.
A rendezvény egyik fő szervezője, Stefano Lugli (Bolognai Egyetem) szerint elsősorban az alany befolyásolja az ültetvények alkalmazkodóképességét a változó, egyre nagyobb szélsőségeket előidéző klímához, környezethez. Az alany és az általa meghatározott gyökérrendszer ültetvényeink „szíve és elméje”. Az új, intenzív termesztési rendszerek kapcsán is egyre erősebben kell gondolkodnunk a fenntarthatósági szempontokon, és itt az alanyokban, azok genetikai innovációjában rejlenek a nagyobb lehetőségek. Ezért az alanynemesítés, a kutatás-fejlesztés ezen a területen fontosabb és sürgősebb, mint tovább gyarapítani a már – időnként talán túlzottan is – bőséges nemesfajta-választékot.
A gyökérzetet érő stressz
Bevezető előadásában Davide Neri professzor (Polytechnic University Marche, Ancona) a gyökérzet működését befolyásoló élettani, környezeti szempontokról beszélt. Egyre gyakoribbak a degeneratív (hanyatlási, pusztulási) problémák az ültetvényekben, mind biotikus, mind abiotikus okok miatt. Olaszországban és másutt is jó ideje gondok vannak a birs alanyú körteültetvényekkel, a kivinél is gyakori a pusztulás, de riasztó károk fordulnak elő az alma, az őszibarack, a cseresznye és a meggy esetében is. Az ültetvények egyre intenzívebbek, és ez nagy feladatot ró a gyökérrendszerre.
Ugyanakkor a modern termesztési rendszerek körülményei nagyon különböznek a természetes ökoszisztémáktól, emiatt a gyökérrendszer sok stresszhatásnak van kitéve. A klímaváltozás tovább bonyolítja a képletet.
Fontos kutatási terület az élettani alapok, például a fák életciklusa során a gyökér- és hajtásrendszer arányának, a gyökérarchitektúra és a fa generatív és vegetatív folyamatai közötti összefüggésnek a tanulmányozása. Az előadó Franco Zucconi és Brunzini munkáit emelte ki, fontos publikációik jelentek meg ezekben a témákban.
Kutatásaikban az alanyfajták, a genetikai meghatározottság mellett a gyökérzet működését befolyásoló elemeket tanulmányozzák. A sekélyen elhelyezkedő gyökérzet (ez jellemző gyakran az intenzív ültetvények alanyaira) rontja az ültetvények „plaszticitását”, csak intenzív és drága technológiával működik jól. A nyári hősokk nemcsak a gyakorta említett napégés miatt nagy probléma: a melegben megszűnő fotoszintézis leállítja a gyökerek szénhidrát-ellátását és a felszínközeli talajrétegek fölmelegedése közvetlenül is károsítja a gyökérzetet. Növekedése, teljesítménye drasztikusan csökken, súlyosabb esetben teljes pusztulás is bekövetkezhet. A legnagyobb veszélyben éppen a szuperintenzív ültetvények vannak, a keskeny lombfal alatti sokkal kisebb talajárnyékolás következtében.
Megfelelő technológiát alkalmazva a gyökérrendszer gyors megújulásra képes. Megfigyelték, hogy a gyökérmetszés után azonnal beindul az oldalgyökerek regenerálódása, már pár napon belül láthatók az új felszívó gyökerek.
Tanulmányozzák a különböző allelopatikus hatásokat is, például megállapították az M9 almaalany érzékenyebb reakcióját szüreti maradványok (almatörköly) kijuttatása után, de előfordulhat allelopátia más (pl. őszibarack) maradványok hatására is.
Az élő mulcs, a lágyszárú növénytakaró kedvező feltételeket teremt a gyökérzet számára, különösen akkor, ha gazdag, változatos a fajösszetétele. Megvédi a talajt a felmelegedéstől, javítja a fizikai talajtulajdonságokat és a talajban élő mikroorganizmusok aktivitását.
Harminc tulajdonságra hat
Walter Guerra, a dél-tiroli Laimburg Kutatóintézet igazgatóhelyettese az almaalany-választás szempontjait és a világ nemesítési programjait tekintette át. Intézetükben nemesítést, fajtaérték-vizsgálatot és alanyfajták tesztelését végzik, emellett a dél-tiroli faiskolások kiszolgálására előszaporító központként, prebázis törzsültetvény fenntartójaként is működnek. Az almaalanyokkal szemben támasztott követelmények a faiskola szempontjából a jó szaporíthatóság a vegetatív bujtvány-anyatelepeken, a jó összeférhetőség a nemes fajtákkal, valamint, hogy ne legyenek érzékenyek látens vírusfertőzésre és alkalmasak legyenek a mikroszaporításra. A vegetatív szaporítás nem mindig egyszerű, a fajták közti különbségeket jól ismerik a faiskolások.
Számukra fontos a növekedési erély, a törpítő hatás mértéke, a termőre fordulás gyorsasága, a gyökérzet jó rögzítőképessége, a terméshatékonyság, amit egységre vetített (pl. törzs- vagy ágkeresztmetszetre, koronatérfogatra vagy a korona vízszintes vetületére) termésmennyiségben adnak meg; a termésingadozásra nem hajlamosítás; a fák koronaszerkezete, a növekedési elemek elágazódási szöge; a víz- és tápanyagfelvétel hatékonysága; az alkalmasság modern (pl. multi-leader, vagy más egysíkú) művelési rendszerekre; a gyümölcs méretére, színére vagy akár beltartalmára gyakorolt kedvező hatás; valamint a gyenge sarjképzési hajlam.
A sort a biotikus tolerancia, rezisztencia folytatja: elvárás, hogy az alanyfajták ellenállók legyenek például a tűzelhalással, fitoftórával, vértetűvel, az apple proliferation fitoplazmával szemben és nagy előny, ha a kutatások, tapasztalatok az újratelepítésre alkalmasságukat is bizonyítják. Az abiotikus stresszt tűrő képesség ugyanennyire fontos: nagy különbségek vannak az alanyok között szárazságtűrésben, vagy a pangó víz, illetve a só elviselésében, a pH-igényben, alkalmazkodásban. Az északi termesztőrégiókban, például Lengyelországban továbbra is fontos a téltűrő képesség, míg a délebbi területeken az alacsony hidegigény (low chilling). A kihívás a nemesítők és az alanyfajták értékelését végző szakemberek számára nem kicsi: körülbelül harminc olyan tulajdonság, paraméter van, amelyet az alany b Az almaalany-nemesítési programokat mind Európában, mind világszinten felsorolta az előadó. Ezek száma jóval kevesebb, mint a nemes fajtáké.
Európában jelenleg hat aktív almaalany-nemesítési programot tartanak számon (Egyesült Királyság, Olaszország két futó projekttel, valamint Lengyelország, Oroszország és Hollandia), ezeken kívül az USA-ban, Új-Zélandon és Kínában folynak nemesítési programok.
Nagyon intenzív az USA-ban az NC-140 alanykutatási program, sok résztvevőt bevonva, változatos talajviszonyok között, sok éven keresztül vizsgálják az alanyfajták termesztési értékeit. Európában az Eufrin (európai gyümölcskutatási intézetek hálózata) koordinál hasonló munkát: jelenleg húsz helyen, különböző ökológiai körülmények között végeznek összehangolt vizsgálatokat, s ezekben részt vesznek a legnagyobb szaporító vállalkozások is (a francia Dalival és a spanyol Agromillora). E programhoz keresnek minden országból új csatlakozókat, nagyon fontos az alanyfajta-értékelési hálózat bővítése.
A Laimburg kutatóintézetben 1994 óta vannak alanyvizsgálatok, hetven fajtát értékeltek már. Dél-Tirolban az M9 almaalany részesedése jelenleg majdnem 98%-os, de ismerik a problémáit, keresik az utódját. Hét évre tervezett alanykísérleteket állítottak be multi-leader és karcsú orsó koronaformákon, Gala és Golden Delicious nemes fajtákkal, 220 és 700 méter tengerszint feletti magasságok között, különböző termőhelyeken.
Gyorsan terjednek
Az USA-ban az M9 alany használata még 80% körül van, de folyamatosan nő a Geneva® alanysorozat tagjainak aránya, jelentősége.
Az előadó az európai szakértőkkel egyetértésben hangsúlyozta a sok helyen, folyamatosan, minél több évjáratban végzett értékelések, megfigyelések és az eredmények megosztásának szükségességét.
A Geneva® alanysorozat fajtái tűzelhalás-, fitoftóra-, vértetű-ellenállóak, újratelepítésekben jól szerepelnek, növekedési erélyben az M27-től az MM106-ig terjedő teljes skálát lefedik. A program nagyon sikeres, becsléseik szerint világszerte már 70 millió körül jár a Geneva® alanyú almafák száma az ültetvényekben. A Geneva® elnevezés regisztrált márkanév lett. A világban sokfelé terjednek, szerepelnek a nagyobb európai faiskolák kínálatában is. Mikroszaporításuk is megoldott, Európában licenc alapján az Agromillora végzi.
Gennaro Fazio az USDA és a Cornell Egyetem (USA) nemesítési programját ismertetve szintén kiemelte az alany központi szerepét. A Geneva® sorozat alanyfajtái az 1980-as évek óta folyamatosan zajló nemesítési programból származnak, és ennek a fejlesztésnek is az adta az ösztönzést, hogy az M9 hibáit javítva alternatívát kínáljanak az intenzív ültetvények fenntartói számára. A kezdeteknél és a későbbi fejlesztési fázisokban is alapvető volt Terence Robinson alkalmazott növényélettannal foglalkozó kutató munkássága és persze a rendkívül széles, összehangolt csapatmunka.
A nemesítés során az alkalmazkodóképesség, a tolerancia, rezisztencia javítása volt a cél, megtartva az erős és szabályozott törpítő hatást.
A nemesítés hozzávetőleg harmincéves folyamat, az előadó betekintést adott a részletekbe. Az első keresztezésekhez a világ különböző részeiről begyűjtött, széles genetikai anyagot használtak, majd a hibridmagoncok értékelését a kórokozó-rezisztenciával kezdték. Mesterséges fertőzések után választották ki a fitoftórának, tűzelhalásnak ellenállókat. Ma már modern, markeralapú szelekció is segíti a rezisztens típusok kiválasztását. Ezután a faiskolai szaporíthatóság kisparcellás vizsgálata következett, figyelték a bujtványtelepen a fejlődést, hozamot, gyökeresedési képességet, majd a belőlük létesített oltványiskolában sok nemes fajtával szemezve, felvették a szaporítási szempontból fontos tulajdonságokat. Ezt követően az oltványok ültetvényben történő értékelése következett: ez 8-12 évig tartó folyamat, nagyon részletes adat-felvételezésekkel. Többek között a fák koronaszerkezetét jellemző értékeket, a növekedési erélyt, a sarjadzási hajlamot is felvételezik, a területi adatrögzítéshez ma már applikációkat használnak. A koronaszerkezetre az alanyoknak erős hatásuk van, ezt fotókon dokumentálják. A sarjképző hajlam érdekes tulajdonság: a faiskola számára előnyös, ha minél nagyobb, de ez a gyümölcstermesztőknek gondot okoz.
Ezen értékelések után a legértékesebbnek ítélt anyagokat felszaporítják.
Bujtványtelepen és mikroszaporítással a tételekből nagyobb mennyiséget szaporítanak, aminek során további értékes tapasztalatok szerezhetők a jelöltekről, mert ekkor már félüzemi körülmények között jobban megítélhető például a sarjak minősége.
Ebben a fázisban újra végeznek kórtani teszteket, a biotikus ellenállóság megítéléséhez nagyon fontos, hogy ne hagyatkozzanak csupán a folyamat elején a magoncokkal kapott eredményekre. Ekkor már körülbelül 16 évnél jár a nemesítési munka, és csak ekkor következnek a termőhelyi értékelések. Sok helyre, változatos körülmények közé adják ki a jelölteket. Nélkülözhetetlennek tekintik azokat az adatokat, amiket a termelőktől visszakapnak: a szaporítás hozamáról, az anyag minőségéről, majd a gyümölcsültetvényekben az alanyok viselkedéséről. A gyümölcsminőséggel kapcsolatosan fontosnak tartják a keserűfoltosságra (bitter pit) érzékeny Honeycrisp almafajtánál szerzett tapasztalatokat: erős az alanyhatás, aminek oka a különböző alanyok által befolyásolt tápanyagfelvételi, -szállítási különbség (Ca/K arány).
A már említett sokszereplős, az USA különböző termesztőterületeit átfogó NC-140 alanyfajta-értékelési program jól működik, sokat segít a változatos talajviszonyokhoz legjobban alkalmazkodó, ültetvényekben a legjobb eredményeket adó fajták kiválasztásában. Az előadó hangsúlyozta, hogy a termesztő szemével kell a kutatóknak is látniuk a dolgokat: nem az adatok a legfontosabbak a termelőnek, hanem az, amit a saját ültetvényében, a saját szemével lát, tapasztal.
A folyamat a vírusmentesítéssel (nagyon jó eredményeket kaptak és publikáltak a hőterápia és krioterápia kombinálásával) és certifikációval zárul, ami elengedhetetlen a fajták bevezetéséhez, tömeges felszaporításához.
Több génre alapozott ellenállóság
Vincent Bus az új-zélandi almaalany-nemesítési programba adott betekintést. A keresztezéstől a fajtáig tartó folyamat náluk is hasonlóan hosszú. Az elejét igyekeznek felgyorsítani genetikai markerek használatával. A károsítókkal szembeni ellenálló képesség elsődleges szempont, törekednek a sokgénes rezisztenciára. Megfigyelték például, hogy a vértetű biotípusok evolúciója gyors, hamar jelennek meg olyan mutációk, amelyek leküzdik a csak egy gén által meghatározott rezisztenciát.
A terméshatékonyság (yield efficiency) méréséhez használt mérőszámok fejlesztésén is dolgoznak.
A törzskeresztmetszetre alapozott (BCA = branch cross-sectional area) viszonyszám mellett használják, sőt annál jobbnak is tartják a termésmennyiségnek a vízszintes koronavetülethez (CBA = canopy base area) történő viszonyítását.
A tűzelhalás-rezisztencia alapvető követelmény. A magoncokat fertőzött metszőollóval visszacsípik, ezután az érzékenységet az elhalt hajtás hosszának arányában fejezik ki. Az érzékeny M9-nél az Erwinia a befertőzött hajtásokat 100%-ban elpusztítja, az újabb hibridjeiknél ez az érték 1 és 40% között van.
A fánkénti termőképességet az M9 arányában fejezik ki. Elit szelekcióik mindegyikének termőképessége meghaladja az M9-ét.
Még nincs bevezetett, kész fajtájuk a 25 ezer hibridmagonccal indított programból, de a jelöltek már az értékelések előrehaladott fázisában vannak. Új-Zélandon kívül mind az USA NC-140, mind az európai (Eufrin) programban szerepelnek és Dél-Afrikában is tesztelik őket.
A sok helyen folytatott kísérletek segítenek abban, hogy a fajták abiotikus stressztűrő képességéről, termőhelyi alkalmazkodásáról is pontos képet kapjanak. Három-négy új fajta bevezetését tartják valószínűnek a vizsgálatok lezárása után.
Hat brit jelölt
Felicidade Fernandez az Egyesült Királyságból érkezett és az east-mallingi kutatóintézet jelenlegi utódszervezetének (2016 óta NIAB National Institute of Agricultural Botany – Nemzeti Mezőgazdasági Botanikai Intézet) almaalany-nemesítési programját vezeti. A 20. század kezdete óta működő east-mallingi intézet eredményei közismertek, törpítő klónalanyaik bevezetése nagyon sokat adott az intenzív gyümölcstermesztés számára. Nehéz idők után az utóbbi négy évben újra intenzív a fejlődés az intézetben, újonnan átadott üvegház is segíti a munkát.
2008 és 2020 között működött az East Malling alanyklub: ez része volt a kutatási együttműködésnek, amelyben mind a régi, mind az új east-mallingi anyagok értékelését végezték. A fő nemesítési célok náluk is a rezisztencia (ők is használnak mesterséges fertőzést és markeralapú szelekciót), a faiskolai teljesítmény és a széles skálájú törpítő hatás. 2200 magoncból indított anyagukból hat jelöltet választottak ki, ezeknél a bejelentés előtti előzetes vizsgálatoknál tartanak.
Legújabb, M200 alanyfajtájukat 2023-ban vezették be.
Az M9 leváltására alkalmas fajta nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik: hasonló (kb. 10%-kal nagyobb) növekedési erélyűek, 35%-kal magasabb termőképességűek rajta a fák (a kumulatív termést Galiwal és Dalinette almafajtákkal tesztelték az intézetben), az M9-hez hasonló a gyümölcsméret, könnyen szaporítható, az oltási hely kifejezetten sima, a gyökerek jól rögzítik a fákat, kevés sarjat képez az ültetvényben. Az M9-nél lényegesen ellenállóbb fitoftórával, ervíniával szemben, újratelepítésekre ajánlott az eddigi tapasztalatok szerint.
Hidegtűrő lengyel újdonság
Mariusz Lewandowski a lengyel Kertészeti Kutatóintézet (INHORT, Skierniewice) almaalany-nemesítésének témavezetője. Intézetük a törzses fák és a bogyós gyümölcsűek kutatásával is foglalkozik. Az ország területének 60%-át gyenge podzoltalajok jellemzik, a telek kemények és gyakoriak a késő tavaszi fagyok.
Legjelentősebb gyümölcsfajuk az alma, az ország 4 millió tonna éves termése Európában kiemelkedő.
2000-ben indult nemesítési programjuk célja az M9-hez hasonló növekedési tulajdonságú, de ellenálló- és alkalmazkodóképességben azt felülmúló alanyfajták létrehozása. Fajtáik a lengyel nemzeti fajtajegyzéken szerepelnek (P 68, PJ 173, PJ 191), ellenállók, jó hidegtűrők és rendelkezésre áll belőlük vírusmentes szaporítóanyag. Az intézet összehasonlító kísérleteiben együttesen vizsgálja őket az angol és az USA-ból származó fajtákkal.
Tenyészedényes kísérletekben, a hajtások mesterséges fertőzésével vizsgálták az Erwinia-ellenállóságot: a legellenállóbbnak a Geneva-16 bizonyult, csak mérsékelten fogékonyak az M 7 és a P 59, fogékonyabbak pedig a P 16, P 68, P 14 és P 60 fajták voltak. A hidegtűrő képességet fagyasztókamrás kezelés (mínusz 12 °C) után szabadföldi iskolában nevelve értékelték, kontrollként Antonówka-magoncot használtak. Ez a hideghatás nem okozott elhalást, de nagy különbségek voltak a növények fejlődésében: a regenerációs képességet a dugványok átmérőjének a vegetációban történt változásával mérték. A P-alanysorozat tagjai az M9 és M26 fajtákhoz képest sokkal jobban regenerálódtak a hideghatás után, és ez a lengyel viszonyok között fontos szempont.
P 67 alanyfajtájukra európai oltalmat (CPVO PBR) kaptak.
Növekedési erélye az M9 és az M26 közötti, anyatelepen jól szaporítható, jól összefér a nemes fajtákkal, magas termőképességű és intenzívebb, szebb színű gyümölcsöt termő fák nevelhetők rajta, ellenálló képessége jó. Támrendszert igényel, hasonlóan az M9-hez.
Napenergia és víz
Macfrut
A kiállítás forgatagában tulajdonképpen új elemként, feltűnő volt az a kifejezetten nagy érdeklődés, ami az agrovoltaikus (napenergia és mezőgazdasági együttes hasznosítás) és a precíziós öntözési rendszereket övezte: mindkettő szorosan kapcsolódik a fenntarthatósághoz.
A megújuló energiatermelés és a kertészeti kultúrák védelmének összekapcsolása abban segít, hogy a napelemparkok ne kivonják a termesztésből a földterületeket, hanem épp ellenkezőleg: tegyék értékesebbé azokat.
A túlzott napsugárzás, de akár a hirtelen lezúduló csapadék ellen is védelemre szoruló kultúrák (pl. bogyós gyümölcsök) fölött elhelyezett modulok ezt a célt szolgálják. A létesítés komplex és drága – nyilvánvaló, hogy a kertészeti ágazat szereplői egyedül nem, csak az energiaszektorral összefogva tudnak előrelépni ezen a területen.
Az egyre szűkösebb vízkészletek kikényszerítik azokat a fejlesztéseket, amelyek a szenzoros vezérlésű, precíziós öntözés területén születtek. „Takarékoskodjunk a vízzel ma, hogy táplálhassuk a jövőt”, amint az egyik workshop mottójaként hallhatták a résztvevők.
Szerző: Varga László, Nébih MGEI, Kertészeti Szaporítóanyag Felügyeleti Osztály
Forrás: Kertészet és Szőlészet
Fotó: Varga László
