Mindig gyűjtöttük az adatokat az állattartásban, de a digitalizáció térhódítása lehetővé teszi, hogy ezt a korábbinál sokkal pontosabban és több részletre kiterjedően tegyük. Márpedig akár jelentéktelennek tűnő részletek lehetnek azok, amelyek a jövőben állatjóléti vagy ökológiai szempontból jobbá, és ezáltal gazdaságosabbá tehetik a termelést.
2023. július 31.
A következőkből kiderül, melyek a precíziós állattenyésztés kutatásának aktuális irányai, és hogyan járulhatnak hozzá a klímaváltozás okozta kihívások sikeres leküzdéséhez.
A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézetében folyó saját vizsgálatok mellett folyamatos, intenzív irodalomkutatást végzünk az oktatókollégákkal a precíziós állattenyésztés legújabb eredményeinek megismeréséért, annak érdekében, hogy naprakész ismereteket adjunk át a hallgatóknak.
A precíziós állattenyésztés alapja az információgyűjtés.
A rengeteg adatot számítógép-vezérelt technológiákkal kell feldolgozni és megfelelően kiértékelni. Ha pedig ez alapján gazdaságosabb, vagy állatjóléti szempontból kedvezőbb tartási technológiát lehet kialakítani, akkor a termelési és állattartási folyamatokba be kell avatkozni!
Miként korábban, jelenleg is a termelési folyamat minden területéről gyűjtjük az adatokat. A különbség az, hogy ma számítógép által vezérelten és szenzorok segítségével érzékeljük a külső-belső adatokat, amely kizárja a szubjektivitást. Erre példa, amikor szondákat nyeletünk le a kérődzővel, amelyeken keresztül folyamatosan pontos információt kapunk a bendő működéséről, belső környezetéről.
Az adatgyűjtés legegyszerűbb, évtizedek óta alkalmazott eljárása a mikroklíma mérése, de ez a korszerű szenzorokkal már istállóegységenként történik. Igényeink szerint, bármilyen időegységenként, akár századpontosságú adatokat kaphatunk a hőmérsékletről, a páratartalomról, a légmozgásról, de a világítás erősségéről és hullámhosszáról vagy a káros gázok jelenlétéről is.
Optimális környezet
Mindennek pedig az a jelentősége, hogy az állat csak optimális környezetben képes a genetikai képességeihez mérten maximálisan teljesíteni.
Amikor az optimális környezet precíz beállítására törekszünk, hogy minél jobban kielégítsük az állat igényét, azzal egyben a termelésünk gazdaságosságát, versenyképességét és fennmaradását is biztosítjuk.
Különösen igaz ez a hibridekre, az ember által létrehozott genotípusokra, amelyek már az ember által alkotott környezetben termelnek. Minél precízebbé tesszük a tartástechnológiákat, annál jobbá, korszerűbbé és ezáltal gazdaságosabbá válik a termelés.
A klímaváltozás az állattartásban is új kihívásokat jelent. Optimális környezetet kell beállítani, de nem mindegy, milyen energiabefektetéssel, illetve ökolábnyommal érjük el ezt.
A klímaváltozásra a fajtaválasztással is reagálni kell: olyan fajtákat kell előnyben részesíteni, amelyek jobban elviselik a hatásait. Több oktatókollégám részvételével kutatás folyik intézetünkben, amely a holstein-fríz szarvasmarha klímaváltozással szembeni toleranciáját vizsgálja. A szakirodalom ugyanis megosztott, hogy melyik színtípus viseli jobban a hőstresszt a kifutón, amelyiken a fehér, vagy amelyiken a fekete szín dominál. A vizsgálat során a különböző hőmérsékleti körülmények között gyűjtött adatokat számítógépen összegezzük, és elemezzük a tejtermelési és szaporodásbiológiai mutatókat.
A lépésszámlálós, pedométeres módszer az ivarzás kimutatására már rutinszerű technológia, de a precíziós módszerek mindig is jelen voltak a mezőgazdaságban, csak most a modern technológiákat is felhasználjuk ezek optimalizálásához.
Egy másik kollégám rektálisan és hőkamerával is méri a kocák testhőmérsékletét, és elemzi az ivarzás különböző szakaszaiban annak változását, illetve vizsgálja, hogy ovulációkor milyen hőmérséklet optimális a termékenyítéshez.
Ezek nagyon apró eltérések lehetnek, de akár jelentéktelennek tűnő adatokból is jelentős eredményeket tudunk leszűrni. Olyan „apróságokon” múlhat a termelés eredményessége, mint hogy a takarmány-összetétel megfelel-e az adott genotípus és környezet kölcsönhatásának, és ezt nemcsak állomány-, hanem egyedszinten vizsgálják.
Ilyen „apró részlet” az állatsűrűség, a padozat minősége vagy az itató mérete, illetve formája. Kísérletek vizsgálják, hogy mely etetők, illetve itatók formája, színe mennyire kedvelt a sertések vagy a brojlercsirkék körében. A gyártók kamerákkal, szenzorokkal figyelik meg, melyik termék kedveltebb az adott állományban, mert akkor az piacképesebb lehet.
Ilyen „lényegtelennek tűnő apróságok” megfigyelésére is lehetőséget ad a precíziós állattenyésztés, de kutatások folynak az állati hangok megfigyelésére, és ehhez digitális programok, algoritmusok készülnek.
Ezek egyebek mellett lehetővé teszik, hogy a köhögés típusából előre jelezzünk egy kezdődő betegséget, mert másként köhög a sertés egy mikoplazmás fertőzés, illetve egy PRRS megbetegedés miatt. A múltban elképzelhetetlen volt így tájékozódni. Hallottuk, hogy köhint a disznó, de számunkra ez nem mondott semmit.
A precíziós állattenyésztés nem merül ki abban, hogy fél fokkal emelem vagy csökkentem a hőmérsékletet. Inkább azt jelenti, hogy minden eddiginél hatékonyabban képesek vagyunk a „sok kicsi sokra megy” elvét követni, és minél kevesebb takarmánnyal, minél jobb körülmények között tartva az állatot minél jobb termelési eredményt érni el.
Ha pedig takarékoskodunk, akkor nemcsak a költség, hanem az ökolábnyom is kevesebb, hiszen minden mindennel összefügg.
Ha javítom a sertés életkörülményeit, javítom a fajlagos takarmányfelhasználást, akkor kevesebb takarmányt fog fogyasztani a kívánt súly eléréséhez, így hozzájárulok a szántóföldi növénytermesztés hatékonyabbá tételéhez.
Egy-egy kutatás persze nem irányul egyszerre mindenre, hanem csak a termelés/gazdálkodás egy-egy elemére.
Klímaváltozás, takarmánynövények és a fehérje jövője
Mivel a legdrágább takarmány-összetevő a fehérje, amit leginkább szójával biztosítunk az állatoknak, sok kutatásunk összpontosul a GMO-mentességre, vagyis arra, hogy milyen takarmánnyal lehetne helyettesíteni a külföldről behozott génmódosított szóját. Olyan hazai, fehérjedús takarmánynövényekkel kísérletezünk, mint a borsófajták, a szöszös bükköny, de olyan szójafajták termesztésére is irányulnak kutatások, amelyek a változó klímában nem túl drágán, megfelelő termésbiztonsággal megtermelhetők.
Egyre inkább látszik, hogy a kukorica veszít a jelentőségéből, mivel öntözés nélkül nem fogjuk tudni eredményesen termeszteni. A helyét a cirok veheti át, aminek hasonló a szénhidrát-összetétele.
A BSE után ugyan betiltották állati eredetű fehérjék bekeverését a takarmányba, de ettől még ez az egyik legtökéletesebb fehérjeforrás.
A rovar a jövő fehérjéje, és valószínűleg ez lesz a megoldás a takarmányozásra, ha már az emberi táplálkozásba is be akarják emelni.
Az egyetemünk tangazdaságának kísérleti telepén vizsgáljuk, hogy a különböző összetételű takarmányok hogyan hatnak a baromfi növekedésére. A receptúrákba eddig kevésbé használt, itthon megtermelhető gabonaféléket is keverünk. Ezen a területen is nagyon kicsin múlik a siker!
Ideális takarmány nincs, de minél jobb az összetétele, annál jobban hasznosul, hiszen, ha jobb az emészthetősége, akkor az állatnak kevesebbet kell fogyasztania belőle. Vizsgáljuk azt is, hogy az előkészítés, például az extrudálás milyen mértékben járul hozzá ehhez, és a kísérletek mindig az egyre jobb hasznosulás irányába mutatnak.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében egyre erősebb támadások érik a szarvasmarha-ágazatot a metánkibocsátás miatt.
A cél, hogy csökkentsük a tehenek metánkibocsátását. Ma már bizonyos adalékanyagok takarmányba keverésével csökkenthető a kérődzők bendőjében a metántermelő baktériumok szaporodása, azzal csökkenthető azok metántermelése is.
Arra is törekedni kell, hogy minél kevesebb víz-, illetve takarmányfogyasztással állítsuk elő az állati terméket. Ehhez hatékonyabb gazdálkodás kell.
Munkaerőhiány és az iparág jövője
A precíziós technológiák bevezetésének egyik legnagyobb előnye, hogy a mezőgazdaság egyik legégetőbb problémájára, a munkaerőhiányra is megoldásokat kínál. A robotizáció és az automatizáció legalább részben kiválthatja az emberi munkát.
Néhány évtizede még futurisztikusnak tűnt a kép, hogy a gazda nyaralás közben, a tengerpartról, telefonon- vagy számítógépen keresztül irányítja a telepét, de ma már nem az.
Ezek a telepirányítási rendszerek bárhol elérhetőek. Irányítani lehet velük a telepi működést, azonnal jelzik a működési zavarokat, a gazda azonnal beavatkozhat a hiba elhárításába, vagy riaszthatja a helyszíni szakembereket.
Sok más tényezővel együtt a digitalizáció is hozzájárul a mezőgazdaság sikeréhez, el lehet gondolkozni azon, hogy bevezessük-e a precíziós technológiákat vagy sem, de az állattartás jövője mégis ez. Hogy mikor térül meg egy adott technológia, az mindig az adott környezettől függ. Ha munkaerőhiány van, nem kérdés, hogy automatizálni kell, de egyébként a megtérülés vállalkozásgazdaságtani kérdés. Ha egy beruházásnak túl hosszú a megtérülési ideje, akkor valami mást kell választani! Szenzorokat beállítani és számítógéppel gyűjteni az adatokat nem olyan óriási beruházás, de a teljes átállás a robotizált, automatizált technológiára, nyilván komolyabb befektetés.
Magyarország naprakész az állattenyésztés digitalizálásában, hiszen akik tehetik, a legmodernebb technológiákat vásárolják, és a legnagobb cégeknek a legkorszerűbb innovatív technológiákat kínálják az iparági szereplők.
Forrás: Kistermelők Lapja/ Dr. Benk Ákos, SZTE MGK Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézet
Fotó: Kistermelők Lapja
