Igazi virágkorát éli idehaza az őshonos állatok tartása és tenyésztése. Az utóbbi évtizedek legmagasabb állatlétszámait, legjelentősebb összegű támogatásait és legnagyobb tenyésztési kedvét lehet tapasztalni a régi magyar fajok és fajták körében. Nemcsak a divat, vagy a nemzeti érzület hajtja ezeket a döntéseket, hanem gyakorta a valós gazdasági racionalitás is. Persze, azért itt sem minden fenékig tejfel… Nézzük mindezt a számok tükrében!
2022. augusztus 5.
A védett őshonos és veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajtákról egy 2019-ben kibocsátott, az állattenyésztés részletes szabályairól szóló agrárminisztériumi rendelet rendelkezik.
A jogszabály melléklete 36 őshonos és 3 veszélyeztetett fajtát sorol fel (veszélyeztetett az a fajta, amely ugyan nem őshonos, de korábban nagy gazdasági jelentőséggel bírt a hazai agráriumban, és mára a kihalás fenyegeti).
Ezen fajták tenyészegyedeinek hagyományos tartási körülmények közötti fenntartására támogatást igényelhettek az állattartók az elmúlt támogatási ciklusban. Ennek a támogatási formának a záró évéhez kapcsolódó adataiból megközelítőleg következtetni lehet arra, hogy a 39 fajta közül melyik a legnépszerűbb napjainkban. Fontos tehát megjegyezni, hogy nem a tényleges állományadatokat vesszük sorra, hanem azokat a létszámokat, amelyek után a tenyésztők támogatást kértek, és a hatóság, illetőleg a kincstár megítélte azt. Ez a szám ugyanis sokkal jobban jellemzi a tenyésztői kedvet, mint maga az állománylétszám.
Tyúkfélék
Ha a magyar parlagi gyöngytyúkot is ide vesszük, akkor nyolc fajta „versenghetett” a képzeletbeli első helyért. Közülük toronymagasan a fogolyszínű magyar tyúk nyert, legalábbis ezt mutatja a közel tízezer egyedre lekötött támogatás. Dr. Szalay István, a Magyar Haszonállat-génmegőrző Egyesület társelnöke szerint a fajta népszerűsége részben a küllemi megjelenésének, részben a háztáji körülmények között mutatott jó termelési tulajdonságainak köszönhető.
A fogolyszínű magyar tyúk küllemében jellegzetes – a rejtőzködő színű tojók és a látványos kakasok különleges díszei a baromfiudvarnak. Fajtatiszta tenyészeteik a II. világháború után eltűntek.
Ennek egyik oka, hogy a magyar tyúkfajták között a fogoly szín recesszív, tehát bármilyen más fajtával keresztezve nem jelenik meg az utódokban. Új tenyészet kialakítása a gödöllői Kisállat-tenyésztési Kutatóintézetben, a 2000-es évek elején kezdődött. A Tápió menti tanyákon gyűjtött fogolyszínű egyedek és a sárga magyar tyúk többszörös keresztezésével végzett fajtarekonstrukciós program eredményeként, a fogolyszínű magyar tyúk is fajtaelismerést kapott, és alig két évtized alatt népszerűvé vált a tenyésztők körében.
Víziszárnyasok
A győztes a fodrostollú magyar lúd. Ez a fajta a magyar lúd egyik változata, igazi Kárpát-medencei különlegesség. Szárnyfedőtollai, combtollai és faroktollai szalagszerűen fodrozottak, ez pedig olyan látványos küllemet eredményez, amely méltán teszi népszerűvé a kistenyésztők körében. Ezen jellegzetességére felfigyeltek az új fajták nemesítői is, hiszen a változó klímához való adaptációban előnyt jelent a fodros tollazat, ugyanis könnyebben átszellőzik a nyári melegben, ami javítja hőtűrést. A sors fintora, hogy a legnagyobb hazai állomány áldozatául esett a baromfiinfluenza idei terjedésének.
Sertés
Nem lennénk korrektek, ha győztest hirdetnénk az őshonos sertésfajták között, hiszen ide csak a négy (pontosabban a támogatási konstrukció meghirdetésekor még csak három) különböző színben fellelhető mangalica tartozik. Azonban a mangalica iskolapéldája annak, hogy a néhány darabra szűkült, a kihalás szélén vergődő fajta miként írhat sikertörténetet a XXI. században.
Mint ismeretes, ez a fajta több mint száz éven keresztül a világ legjelentősebb zsírsertése volt. Az 1960-as évekre azonban szinte teljesen kiszorult a köztenyésztésből, kisebb csoda, hogy sikerült megmenteni a kihalástól. A tenyésztőszervezet áldozatos munkája révén, ma a mangalicahús világszerte keresett, a legjobb éttermek sorban állnak a különleges minőségű húsért, és természetesen idehaza is páratlanul népszerű. Ha mégis nyertest kell hirdetni a szőke, a fekete, a vörös és a fecskehasú fajták között, akkor a szőke csülkét kell a magasba emelni, közel 5000 darabos támogatott létszámmal.
Kiskérődzők
A legnépszerűbb továbbra is a magyar merinó juhfajta. Óriási előnye, hogy régi magyar fajtaként alkalmazkodott a hazai éghajlati és természetföldrajzi körülményekhez. A külföldi fajtákhoz képest tehát kisebb kockázattal tartható, növekedési erélye, húsformái viszont még mindig versenyképesek a báránypiacon. A fajta múltja azonban meglehetősen hányatott volt. Dr. Sáfár László, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség tenyésztésvezetője szerinta magyar merinó törzskönyvezett anyalétszáma 2013-ra 4000-re csökkent, emiatt a tenyésztőszervezet kérte, nyilvánítsák veszélyeztetett fajtává.
A 2016–2020 közötti támogatási időszakban a magyar merinó tenyésztői is részt vehettek, ennek köszönhetően mára megduplázódott az anyajuhlétszám, és kétszeresére nőtt a tenyészetek száma is. Újra népszerűvé vált tehát a fajta, a tenyészkospiacon ma a magyar merinó és az ile de france fajta a legkeresettebb.
Szarvasmarhafélék
Szoros versenyben „győzött” a magyar szürke szarvasmarha, megközelítőleg 5700 támogatott tenyészegyeddel, igaz, alig megelőzve a magyartarka fajtát. Kaltenecker Endre, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének titkára szerint akármennyire is reneszánszát éli a fajta, mostanra elérte azt a létszámot, amelynél többet nem célszerű tartani.
A ’90-es évek elejére ugyanis telítődött a piac, mára a tisztavérű magyar szürke vágóalapanyag értékesítése – finoman szólva – nehézségekbe ütközik. Az őshonos támogatás kizárólag a tisztavérben való fajtafenntartást szolgálja.
Akik manapság az árutermelés mellett döntöttek, azok többnyire a magyar szürke marha anyai tulajdonságait használják ki, ezért csak kereszteznek. Az egyesület, amely 1991-ben alakult meg, mind a tenyésztést, mind az értékesítést igyekszik segíteni. A tenyészbikákat ingyen bocsátják a tagok rendelkezésére, a piaci megjelenést pedig próbálják összhangba hozni. Mindez annak köszönhető, hogy napjainkban a tízezres nagyságrendű állományból kevés alapanyag származik, ennek helyét viszont megfelelő áron meg kell keresniük a piacon.
A tenyésztői kedv – amennyiben a portéka helyet talál – folyamatosan nő, ha pedig megfelelő mértékű támogatással is párosul, akkor a fajta fel tudja venni a versenyt az egyéb húshasznú fajták tartásának jövedelmezőségével is.
A fajtát jellemző könnyű ellés, jó anyai tulajdonság a tartást és a tenyésztést is megkönnyíti. A tenyésztőszervezet vallja: a fajta fennmaradása a magyarság megmaradásának jelképe is, hiszen ez ugyanolyan csoda a jelenlegi közgazdasági viszonyok között, mint ahogy mi, magyarok megmaradtunk Európa közepén, a környező népek tengerében.
Lófélék
Bizonyosan a magyar hidegvérű lófajta állománya a legnagyobb az országban, a legnagyobb változást ugyanakkor a kisbéri félvér állománya mutatja. A kisbéri – annak ellenére, hogy ez az egyetlen őshonos lófajta, amelynek nincs állami ménese – létszáma dinamikusan növekszik.
Divatos kifejezéssel élve, egy all round fajtáról beszélhetünk, azaz a lovas szakágak mindegyikében eredményesen használható, de akár hobbilóként is tartható.
Mindennek alapja a kezelhetőség, ugyanis nemesítése során tenyésztői már a 19. századtól, a teljesítményhez kötődő tulajdonságai mellett, nagy hangsúlyt helyeztek a vérmérséklet és intelligencia szerinti tenyészkiválasztásra. A kisbéri félvér fennmaradása is valódi magyar csoda, mert a könnyű hátas huszárlónak nemesített fajta állományát nemcsak a világháborúk tizedelték meg, hanem az azt követő szakszerűtlen tenyésztés és fajtahasználat is. Tenyésztőszervezete a rendszerváltás óta menti a régi és alakítja ki az új vonalakat.
Összességében elmondható, hogy a megelőző támogatási ciklusban – 1612 kedvezően elbírált pályázat révén –, csaknem 76 ezer őshonos egyed után 12 milliárd forint támogatást vehettek fel a tenyésztők. Az összeg önmagában figyelemreméltó, ám azt tudnunk kell, hogy józan számítások szerint, ma őshonos állatállományt fenntartani támogatás nélkül nem nyereséges.
Jó hír, hogy az év elején új ciklus kezdődött az őshonos támogatásokat illetően (erről részletesebben a Magyar Mezőgazdaság idei 3. számában lehet olvasni). Az előző felhíváshoz képest 17 milliárd forintra növekedett a támogatási keret, és jelentősen megnőtt az egy egyed után felvehető támogatás mértéke is. Ennek megfelelően több pályázóra is számít az Agrárminisztérium, előzetesen 1800-2000 igényléssel kalkulálnak.
Bővült a támogatható fajták köre is őshonos, veszélyeztetett és fajtarekonstrukció alatt álló fajtákkal – sorrendben a fekete mangalicával, az akhal-teke lófajtával, a kárpáti borzderes szarvasmarhával és a muraközi lóval.
Léteznek olyan fajták is, amelyek elismerése csak később fog megkezdődni, ám joggal számíthatnak az őshonos vagy veszélyeztetett kategóriába sorolásra. Ilyen lehet a székely ló, a kovásznai sárgafejű berke (juh), a bánáti lúd, vagy az erdélyi tarka pulyka. Amíg a támogatás kitart, bizonyosan folytatódik az őshonos mezőgazdasági haszonállatfajtáink tartásának reneszánsza.
Forrás: Kistermelők Lapja
Fotó: Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ
