A klímaváltozást az ipari paradicsomot termesztők sem hagyhatják figyelmen kívül. A biztosabb eredmények érdekében új öntözési és tápanyag-gazdálkodási megoldások, készítmények bevezetésére lehet szükség.
2024. október 8.
A Délalföldi Kertészek Szövetkezete, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet, az Orosco Kft., a BASF/Nunhems Hungary Kft., a Pomodoro-Agro Kft. és a Moroko-Farm Kft. szervezésében idén is megtartották az ipariparadicsom-fajtabemutatót Szarvason. A termesztéstechnológiáról a házigazda Moroko-Farm Kft. ügyvezetője, Roszik Attila számolt be, a fajtákról a nemesítőházak képviselői, az alkalmazott tápanyagokról, készítményekről pedig a forgalmazók is szóltak.
A klímaváltozást az ipari paradicsomot termesztők sem hagyhatják figyelmen kívül. Roszik Attila új öntözési és tápanyag-gazdálkodási megoldásokat, készítményeket kezdett bevezetni a biztosabb eredmények érdekében.
Idén azt célozta meg, hogy a vetés utáni kelesztő öntözéssel szinte „kirobbanjanak” a földből a kis növények.
Az alapján igyekezett műtrágyákat, biostimulánsokat választani, hogy azokat hasznosítsák is a növények, ne alakuljon ki kalciumhiány, megfelelő legyen a gyökeresedés, jól viseljék a növények a stresszt és jól kössenek, valamint ne torpanjon meg a kései palántázású állomány lombjának fejlődése, ne kezdjenek a tövek idő előtt bogyót növelni, mert akkor a termésátlag nem megy hektáronként 50-60 tonna fölé.
Mindezek érdekében együtt dolgozott Hüvely Attilával, a kecskeméti Neumann János Egyetem Agrártudományi Tanszékének vezetőjével, a termelő sokéves tapasztalatait is szem előtt tartva ő segített meghatározni, milyen tápanyag-utánpótlással sikerülhet elérni a tervezett termésmennyiséget. A szakember rendszeresen vesz talaj- és levélmintákat, azokat laboratóriumban elemzik, illetve drónfelvételekről is követik a növények fejlődését, és igyekeznek a hiányzó mikroelemet is pótolni.
Precíziós öntözés, újabb készítmények
A paradicsom továbbra is megkapja a hektáronkénti 40-50 tonna szerves trágyát, amit ősszel dolgoznak a talajba. A tavaly 20 hektáron már kipróbált Nutrigeo® L talajkondicionáló készítményt pedig ebben az évben már mind a 160 hektárra kijuttatták, ahol ipari paradicsomot termesztettek. A mikroelemeket, szerves savakat és növényi kivonatokat tartalmazó anyag ugyanis a termelő saját tapasztalatai szerint is kedvezően hat a talaj szerkezetére és így segíti a növények tápanyagfelvételét. Fokozza a talaj vízmegkötő képességét, gyorsítja a tarlómaradványok lebomlását és a humuszképződést. A műtrágyázásban a Fertinagro műtrágyák használata került előtérbe, a lombtrágyázásban a Huminisz Kft. ajánlatát követik.
Az új megoldások közt szerepelt a Bioforge készítmény használata. A Stoller technológiára alapozott Bioforge a túlzott etiléntermelődéssel járó stresszhelyzetek kezelésére szolgál. Hatására a nagy melegben kiültetett palánták is továbbfejlődnek, nem lesznek túl generatívak.
A termelő tapasztalatai kedvezőek, buja volt a tövek lombja még augusztus végén is. A jobb kötődésért a Greenhouse Italia Algaren Twin készítményét a lombra juttatta ki a virágzás kezdetén egy alkalommal. Az Ecklonia maxima nevű barna tengeri alga bioaktív hatóanyagai támogatják a virágszervek képződését, növelik a pollen életképességét, ezáltal javítják a virágzást és terméskötődést.
A szintén tavaly elkezdett öntözésmenedzsmentet is kiterjesztették a teljes felületre. Eszerint a talajban 10 és 30 centiméter mélyen elhelyezett talajnedvességmérők, csapadékmérők, valamint a 20 centiméter mélyen a gyökér-szívóerőt mutató tenziométerek adataira támaszkodnak. A mért adatokat az online rendszer grafikonon ábrázolja, így könnyen leolvasható, mikor kezd elfogyni a víz a talajból, illetve azt is látni, mennyi esővizet juttatnak ki és mennyi csapadék hullott. A 160 hektár mind a nyolc tábláján elhelyeztek egy-egy mérőegységet. Ezenkívül kontrollként mechanikus tenziométereket is kiraktak, amelyek 10 és 30 centiméter mélyen mutatták a szívóerőt, és azt tapasztalták, hogy az eredmények összhangban voltak.
A mechanikus mérőkkel azonban több a feladat, naponta kell felkeresni és vízzel feltölteni őket, hogy leolvashassák az adatokat. Ráadásul jól kell megválasztani a tenziométerek helyét, oda kell tenni őket, ahol a lineárból és a mikroöntözőkből is a legkevesebb víz jut a növényekre.
A technológiaváltásra azért volt szükség, mert az aszályos 2022-ben kiderült, hogy amikor a sokéves tapasztalatok birtokában úgy gondolták, elegendő vizet juttattak ki az öntözéssel, tévedtek. Ezért rendelte meg a precíziós öntözésvezérlés elemeit már tavaly néhány táblára a termelő, és bebizonyosodott, hogy ahol nem hallgattak a rendszerre, ott bizony mutatkoztak a vízhiány tünetei. Roszik Attila azonban hangsúlyozza, hogy még a mérők adataira támaszkodva is nagyon fontos ismerni a talajokat ahhoz, hogy jól öntözzünk. Néhány táblájukban például annyira kötött a talaj (70-hez közelít az Arany-féle kötöttségi száma) és viszonylag magasan van a vízzáró réteg, hogy elég volt a műszerek adataira alapozott 20 milliméter öntözővíz és a váratlanul jött 40 milliméter természetes csapadék, hogy a következő nap már szivattyúzni kelljen a vizet a tábláról.
Háromféle öntözőrendszert üzemeltetnek az idén: a lineár és a dobos berendezések mellett tavaly beállították a mikroszórófejes öntözést a magról vetett paradicsomok területén.
Az utóbbit ebben az évben már 51 hektáron használták ugyancsak helyre vetett állományokban, és jók a tapasztalataik, főleg a kelesztésben. Augusztus végéig a dobos öntözés alatt érték el a legnagyobb hozamot, 90 tonnát, 5,3 refrakcióértékkel.
Az is foglalkoztatja Roszik Attilát, hogy a már negyedik éve tomboló nagy melegben miként oldható meg a megfelelő kötődés. Eddig ugyanis úgy tartották, hogy 30 °C fölött rosszul virágzik, köt az ipari paradicsom is. Olyan fajtákat keresnek ezért, amiket kevésbé visel meg a hőség. Láttak ilyeneket Olaszországban, és megkérték a forgalmazó céget, hogy itthon is kipróbálhassák, jók a tapasztalatok. A kaliforniai fajták közül is találtak olyanokat, amelyek jól virágoznak és kötnek, és a rekkenő hőségben sem alakul ki kalciumhiány. A termelő szerint az lesz a megoldás, hogy melegebb égövből hozzanak fajtákat.
A napégés megelőzéséhez az a jó, ha sokáig megőrzi a lombját a növény. Eszerint is nagy a különbség a fajták közt.
A hibridek fitoftórarezisztenciájának szintén egyre nagyobb a jelentősége, bár idén inkább a baktériumos fertőzések (Pseudomonas, Xanthomonas) megelőzésére kellett odafigyelni. A kártevők közül a zöld mezei kabóca előszeretettel szívogatja az ipari paradicsomot is, a szívogatásával pedig terjeszti a sztolbúr betegséget. Szerencsére idén három héttel később jelent meg, mint 2022-ben, amikor először észlelték. A védekezés nehéz, mert folyamatosan betelepszik az állományba. A megelőzéshez sárga lapos csapdákat helyeztek ki, és 20-30 fogott egyednél taglózó piretroiddal védekeztek, mindez két-három pluszkezelést jelenthet. Roszik Attila kiemelte, hogy idén mind a vetőmag, mind a palánta extra minőségű volt. Ez az első évük, hogy kimaradt palántájuk, nem kellett újrarendelni.
Helyrevetés, palántázás
A 160 hektár saját terület mellett a DélKerTÉSZ további három tagjánál 70 hektárt (ebből 18 hektár helyrevetett) integrál a Moroko-Farm Kft., azaz elkészíti a vetéstervet, szervezi a szaporítóanyag rendelését, átvállalja a vetést vagy a palántázást, valamint a betakarítást. A termelőkre marad a talajmunka, az öntözés, a tápanyag-utánpótlás és az egyéb ápolás, de ezekben is számíthatnak Roszik Attila tanácsaira.
Idén április 18-tól 23-ig vetettek. Az első vetéseknél rögtön rá tudtak csatlakozni az öntözőrendszerre, így azok 26-án már kikeltek, szépen fejlődtek, nem volt gyomosodási gondjuk, így a vártnál jóval korábban beértek az állományok.
A későbbi vetésre azonban csak május 4-én vagy 5-én jött meg az öntözőrendszer, és addig nem is esett, így aludt a mag a talajban. Ez aztán előny lett, mert így annak a betakarítása átcsúszott szeptemberre. A palántázást április 28-án kezdték és az utolsó szakaszt május 16-án fejezték be. Hektáronként 50-55 ezer magot vetnek, mert az a céljuk, hogy 35 ezer tő kikeljen. A palántázáskor 38 ezer tövet ültetnek, hogy 32-33 ezer megmaradjon. Idén jobb volt a kihozatal, tehát egy kicsit lehetett sűríteni. Szimpla sorban palántáznak, dupla sorban vetnek. Az ültetés komoly logisztikai feladat, de naponta 9-10 hektárt el tudnak palántázni.
A helyrevetés és palántázás arányát igyekeznek úgy meghatározni, hogy folyamatosan szállíthassanak termést az Univernek. Annyira későn azonban nem tudnak palántázni, hogy a betakarításra adott 35 napból az utolsó 10-15-öt is ki tudják használni, mindig hamarabb beérik a termés. A vetett növények viszont eddig általában eleve kicsit vontatottan keltek, és a nagyobb karógyökerüknek köszönhetően jobban viselték a tövön tartást, ezért tudták kinyújtani a betakarítást szeptember második felére. Ez a gyakorlat azonban idén megdőlt, a leghamarabb helyrevetett, mikroöntözött állományok három héttel hamarabb beértek, mint tervezték.
Mindegyik állomány fejlődése felgyorsult, szerencsére azonban a fajtaválasztásnál is figyelembe vették, hogy várhatóan nem tudnak mindent terv szerint betakarítani. Ezért olyan hibrideket is termesztenek, melyeknek a termései viszonylag hosszan a tövön maradhatnak számottevő minőségvesztés nélkül.
Korábban beérett
A betakarítást idén augusztus 7-én kezdték. Bár 12-re volt programozva a feldolgozás indítása, a gyár öt nappal előbb beindult. A Moroko-Farmnál azonban már augusztus 1-jére beért 35 hektár paradicsom. Egy 15 hektáros tábla jégesőt kapott, ezért kicsit kényszerérett, illetve másik két 20 hektáros táblát is túléretten szedtek, ezért a termés refrakcióértéke valamivel alacsonyabb (5,3) lett a vártnál. A kötött talajokon ugyanis 70 tonnás termésnél általában megközelítik a 6-os értéket. A betakarítás a feldolgozóval való egyeztetés szerint szeptember 15-20. között ér véget.
Roszik Attila szerint fölösleges teher, hogy az EKÁER-t nekik is folyamatosan tölteni kell, noha aratás után hat órával már feldolgozza a gyár a termést. Két embere éjjel-nappal csak az EKÁER nyilvántartásával foglalkozik. A Pénzügyminisztérium azonban teljesen elhatárolódott a kötelezettség megszüntetésétől, mert az ipari paradicsomnak ugyanaz a TEÁOR-száma, mint a frisspiacra értékesített paradicsomnak, és ezért tartanak a visszaélésektől.
Az idei termelői ár megegyezik a tavalyival, a szerződött mennyiséget azonban növelte a feldolgozó. Roszik Attila az előző évi 150 hektár helyett az integrációval 230 hektárról szállít paradicsomot az Univernek. Ez az egyetlen zöldség, amiből növelték a termőterületet.
A meglévő Guaresi mellé beállítottak még egy nagy kombájnt, a jelenleg kapható legnagyobb teljesítményű MTS Sandei 850 betakarítógépet a tész operatív programja keretében vásárolták. Ha tehát lenne elegendő szállítóeszközük, a gyár pedig fogadná, akkor a két gép 800 tonna termést betakarítana 24 óra alatt. Jelenleg 550-600 tonna között visznek be a kecskeméti üzembe egy nap.
A paradicsomszezon még nem ért véget, de Roszik Attila szerint a tervezett mennyiség 96-97%-ban teljesülhet, a Brix-érték átlagosan 5,4-5,5% az alap 4,8%-hoz képest. A paradicsomra nem, de a teljes gazdaság szintjén többet kellett öntözni, mint tavaly. Amíg 2023-ban az öntözőrendszerekkel 1,3 millió köbmétert vizet juttattak ki úgy, hogy termesztettek 100 hektár másodvetésű csemegekukoricát és zöldbabot is, idén augusztus végén 1,6 millió köbméternél tartottak, pedig nincs is másodvetésű állományuk, és tavasszal elfogadható csapadék is volt.
A termelési költségnek körülbelül az ötödét költi a szaporítóanyagra, illetve a vetésre, palántázásra. Ugyancsak ennyi a növényvédelemre, tápanyag-utánpótlásra, a talaj javítására fordított összeg. Az öntözés szintén húzós tétel. Szerencsére a fuvart a feldolgozó állja, különben arra is költeni kellene hektáronként 450 ezer forintot.
Nagy befektetés, de jelenleg ez a legjövedelmezőbb kultúrájuk, ezért is érdemes vele hosszú távon tervezni, új kombájnt venni, és az öntözést fejleszteni,
Sok apró negatívummal kellett szembesülnie a termelőnek a szezonban. Például a megrendelt fotocellás kultivátor három hónapot késett, valamint a mikroöntözés berendezései és a hagymavetőgép is 2,5-3 héttel később állhatott munkába. Az összes öntözőberendezést fölújították, ám problémák akadtak a vezérléssel. A paradicsomkombájnnal is több beállítási gond volt, ezért elmaradtak a beszállítással, 6 hektár termését tolják maguk előtt.
Belevágtak a hagymatermesztésbe, egyelőre öt hektárt vetettek, a következő években ezt 40 hektárra akarja bővíteni Roszik Attila. Bár a hagyma betakarítása ütközik a korai paradicsoméval, úgy tűnik, hogy ez a kultúra közel áll az elképzeléseikhez, mert viszonylag jól gépesíthető. A 2500 tonnás hűtőház építése szeptember második felében kezdődik a tész működési programja keretében. A kertészeti korszerűsítési felhívásban pedig termelőként pályázik posztharveszt, feldolgozó, tisztítóegységek beszerzésére.
Érdekes összevetés, hogy a tároláshoz szükséges 2000 konténer darabja 68 ezer forint, azaz több mint feleannyit kell rá költeni, mint a teljes technológiára, ami 280 millióból kihozható az épület nélkül.
Már az öt hektár hagyma termesztése is komoly beruházást igényel, eleve úgy mert belevágni, hogy van egy 500 négyzetméteres fóliaszín a tárolásra. Vett 700 használt konténert és a saját 170 műanyag almáskonténert is be kellett vetni a betakarításkor. Be kellett szerezni egy új kiemelőt és egy vetőgépet, a felszedőgép pedig egy átalakított paradicsomkombájn, azaz több tíz millió forintot költött csak az induló 5 hektárra.
A költségek kapcsán Roszik Attila kiemelte az adók emelésének terhét. Az autópályadíjak folyamatosan nőnek, akárhogy nézzük, az üzemanyagban benne van az EKÁER körülbelül 8 forinttal, a kiskereskedelmi díj pedig literenként 20 fillérről 3 forintra változott. Nem egyszerű kitermelni a fedezetét annak sem, hogy a bért is minden évben emelni kell 6-8-10-15%-kal, bár természetesen a gazdálkodó is úgy véli, tisztességes fizetés jár a dolgozóknak. Az azonban elkeserítő, hogy az általa befizetett összes pénznek csak a 48,5%-a marad a dolgozók zsebében. Jelentősen, másfélszeresére nőtt a tranzakciós illeték, ez is komoly tétel. A kötelező agrárkamarai tagdíj 2,3 millió forint és évről évre emelkedik. Ezért is menekülnek hatalmas beruházásokba, de persze ez is nagy felelősség.
A szója sem biztos, hogy marad
A paradicsom legföljebb öt év múlva kerül vissza ugyanarra a helyre, ehhez a korábbi elképzelésénél több területet is bevont Roszik Attila. Még gyengébb minőségű területen is termeszt paradicsomot, ha ugyanis mindent megkapnak a növények, ott is jó eredményeket érnek el.
A zöldborsót az idén elhagyták, van helyette szójájuk, de a termelő szerint az nem Békésbe való. Jól néznek ki az állományok, ám hatalmas összegeket költenek az öntözésre, jóval többet, mint például a Dunántúlon
A legnagyobb baj, hogy éjszaka is meleg van, ezért nem képződik pára. Ha nullára kihozza, akkor maradhat előveteményként, a zöldborsóval ugyanis eleve úgy indult volna, hogy veszteséget termel, a gyárak által idén ajánlott 130-160 forint kilónkénti áron nem lehet gazdaságosan borsót termeszteni (tavaly 230 forint volt), még úgy sem, hogy az öntözővizet az állam támogatja.
Csemegekukoricát se vetett, szintén jövedelmezőségi okokból, mert az ajánlott 56 forintért (tavaly 100 forint körül adtak érte) az ország legszárazabb vidékén csak akkor tudnak viszonylag jó eredményt elérni, ha szinte folyamatosan öntöznek. Annak a költségeit pedig ki kell termelni.
Termesztenek 350 hektáron hibridkukorica-vetőmagot, de úgy egyeztek meg a vetőmag-forgalmazóval, hogy a címerezés az ő kockázata. A Moroko-Farm adja a földet, és igyekeznek teljesíteni a vállalt öntözési, tápanyag-utánpótlási, növényvédelmi elvárásokat.
Forrás: Kertészet és Szőlészet/ Rimóczi I.
Fotó: Kertészet és Szőlészet
