A juhásznak jól megy dolga. Ezt a közismert népdal első sorából tudjuk. Most viszont az a kérdés, hogy a hazai juhászatnak miként alakul sorsa. Erről tartottak szakmai tanácskozást az EuroSheep program keretében a Debreceni Egyetemen.
2023. április 21.
Az EuroSheep az állategészségügyön és a takarmányozáson keresztül hivatott a tudásátadásra a juhtenyésztésben. A programot még Monori István indította be, ám munkahelye megváltozása miatt ő azóta kiszállt belőle. Manapság Oláh János, a Debreceni Egyetem tudományos főmunkatársa irányítja az együttműködést.
Az öt előadás szinte mindegyikében teljes körűen taglaltak egy-egy különálló témakört, de terjedelmi okok miatt most csak egy-egy részletet villantunk föl belőlük; remélhetőleg a legfontosabbakat.
Klein Renáta (DE) az EuroSheep szervezeti felépítését mutatta be. A tematikus hálózatban Nagy-Britannia, Írország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Görögország, Törökország és Magyarország juhászatban érdekelt tudományos szakemberei vesznek részt. Az alaptéma, a takarmányozás és az állategészségügy mellett az állománymenedzselés is része a programnak, mert ezáltal válik mérhetővé az eredményesség. Kérdőíveket töltettek ki, amire idehaza 115-en vállalkoztak. A válaszadók 87 százaléka volt gazdálkodó.
Felmérték, hogy a juhászok honnan szerzik be információikat és a szakismereteket. Az Európai Unióban a következőképpen alakult a sorrend: az első helyen a szaktanácsadók álltak, őket az állatorvosok követték, harmadik helyen a szaksajtó következett.
Magyarországon a kiállítások az elsődleges információforrások, amiket az egymás közti megbeszélés követ. Amekkora különbség van az EU-s gazdák tudásmegszerzése és a magyar gazdák információforrása között, körülbelül ugyanakkora az eltérés a juhászatok színvonalában.
Az aszályról és a hőstresszről szólt Orosz Szilvia (Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.) ismertetője, kiemelten a juhászatok biztonságos tömegtakarmány-ellátásáról, a téma aktualitásaival kiegészítve. Változtatni nem kell, nem kötelező, mondta, de ha valaki túl akarja élni az egészet, akkor muszáj foglalkoznia vele. A nyár egyre melegebb, szárazabb és kiszámíthatatlanabb, és emiatt minden állattartónak eminens érdeke, hogy több lábon álljon a takarmányozása. Akinek sok tömegtakarmányra van szüksége, annak be kellene rendezkednie öntözésre – csakhogy a gyakorlatban ennek a feltételei igencsak korlátozottak.
Akadnak olyan növények – például a kukorica – ami már 5 napos hőstressz hatására visszafordíthatatlanul elpusztul. Ugyanakkor ismerünk olyan növényeket is, amelyek képesek a regenerálódásra, vagy amelyek elkerülik a nagy hőséget, például az őszi vetésű árpa.
A klímaváltozásnak lehet pozitív következménye is, mert ősszel, télen és tavasszal több csapadékot kapunk. Emiatt már most kedvezőbb helyzetbe kerültek az őszi vetésűek, mint a tavasziak. A szokásos 30 tonnás hektáronkénti szilázshozam helyett tavaly 17 tonna lett az országos átlag, de Békés vármegyében csupán hektáronként 8 tonna termett. Ha tíz évet vizsgálunk, akkor abból öt ad átlag feletti hozamot, öt pedig átlag alattit. Csakhogy az általános statisztikát tovább bonyolítja, hogy második éve általában véve katasztrofális lett a termés. Olyan klímára kell felkészülnünk, amilyen Róma környékén szokásos: a tömegtakarmány-termesztésünket az ottani gyakorlat szerint érdemes kialakítanunk.
De nemcsak a termésátlagokkal szokott meggyűlni a bajunk, hanem gyakorta csökken a takarmányok keményítőtartalma. Erre megint csak eklatáns példa volt 2022, amikor is a szokásos 35 százalékos keményítőarány helyett csupán 20 százalék lett a takarmányok beltartalma.
A több lábon állás már 2008 táján megkezdődött. A kukoricaszilázs és lucernaszéna mellé abban az évben sorakozott fel az intenzív gyepművelés, a fűszilázs, az őszi keverék és a korai betakarítású gabonaszilázs.
Egy evolúció is zajlik, amiben az olaszperjével kezdve a korai rozson és tritikálén, majd más korai gabonákon keresztül eljutottunk a szárazságtűrő füvekig, 2016-ban pedig a cirok- és a szudánifűfélékhez. Ígéretesnek mutatkozik a muhar és a gabonaszéna is.
Nem az a feladatunk, hogy a hazai legelőterületek eltartóképességét javítsuk, már az is jó lenne, ha a fenntartóképességüket meg tudnánk őrizni. A gyepek és a szántóföldi növények hozamának az aránya 1:3-4-hez, tehát utóbbira érdemes alapozni a kérődzők tartását.
Pálfyné dr. Vass Nóra (DE) állatorvos a juhok fertőző és nem fertőző betegség miatti vetélését vette górcső alá. A vehemmortalitás a 30-40 százalékot is elérheti, mondta, de – sajnálatos módon – a juhászok ezt igyekeznek eltitkolni. A nagyarányú mortalitásnak olyan takarmányozási anomáliák lehetnek az okai, mint a csillagfürtetetés, a mikotoxinos takarmány vagy az anyaállat elhízása. Érthetetlen, miként történhet meg olyasmi, hogy valaki milliókért vásárol külföldről embriót, de közben penészes takarmánnyal eteti a jószágait. Felhívta rá a figyelmet, hogy a juhtelepek és a nyájak környékéről muszáj elzavarni a macskákat, mert juhbetegségeket is terjesztenek.
Előfordult, hogy a hivatal képtelen volt megmagyarázni a nagyfokú vetélést, de később kiderült, hogy Reglonnal kezelt napraforgó ocsúját etették velük, vagyis a szermaradvány volt a tettes.
A juhok ketózisáról Knop Renáta (DE) azt tartotta fontosnak elmondani, hogy a negatív energiamérleg következtében kezdődik el az állatok saját zsírkészletének a mobilizálása, emiatt jelenik meg a savasodás. A negatív energiamérlegnek oka lehet az elégtelen takarmánymennyiség vagy a glükóz relatív hiánya is. A környezeti hatások közül kiválthatja hideg és nedves időjárás is, amikor nem legelnek az állatok. A ketózis ellen kiegyensúlyozott energiamérlegre, a máj terhelésének a csökkentésére van szükség, például melasz adagolásával.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság/Avar László
Fotó: Csatlós Norbert
