Egy tejtermelő gazdaság jövedelmezőségét nem csak a tejtermelés mennyisége határozza meg, a borjak és nevelésük szintén jelentős árbevételt, illetve tartalékot jelentenek.
2024. július 24.
A Cargill közelmúltban rendezett mátraházai regionális szakmai rendezvényén az üszőnevelés több aspektusa is szóba került. Szőnyi Viktor, az Sz-Consult Agrártanácsadó Kft. vezetője előadásában példákon keresztül ismertette, hogy a hazai tejelő tehenészetek számára mekkora gazdasági lehetőséget jelent az üszőnevelés és a genomtesztek újszerű használata. Mint fogalmazott, ha nem csak a tej eladását tekintjük bevételi forrásnak, akkor olyan pénzügyi tartalék van ezen a területen hazánkban, ami akár a gazdaságok nyereségességét is nagyban befolyásolhatja.
Tejtermelő gazdákkal a hatékonyságnövelésről folytatott beszélgetés során mindig a tej mennyisége és minősége kerül elő – ez főként a nagyobb gazdaságokra jellemző.
Azonban egy gazdaság jövedelmezőségét nem csak a tejtermelés mennyisége határozza meg, a borjak és nevelésük szintén jelentős árbevételt, illetve tartalékot jelentenek – ez pedig különösen a kisebb gazdaságokra igaz.
A hatékonyság fogalmát általában úgy határozzák meg, hogy egységnyi befektetés minél több hozamot, alapvetően jövedelmet produkáljon. A jövedelem elérésében egy tejelő tehenészetben nagyon nagy szerepe van az üszőnevelésnek. Kissé provokatív módon úgy is fogalmazhatnánk, hogy ha olcsón jó üszőt állítunk elő, akkor teljesítettük is a feladatot. Fontos azonban tisztázni, hogy mi az olcsó: jelentheti azt, hogy nem drága, meg azt is, hogy gyorsan termelésbe fogható. A legjobb, persze, ha a kettő együtt jár, ami szarvasmarha esetén általában megoldott. A jó üsző nyilvánvalóan az, amelyik később sok tejet termel, és a legrövidebb nem termelő időszakot követően termékenyül és kezdi meg a termelését.
Hasonlítsunk össze két tehenészetet!
Üszőnevelés kapcsán az első három-négy hónap meghatározó, az ekkor elvégzett munka komolyan befolyásolja az eredményességet. Példaszámításként vegyünk alapul két céget (A és B), mindkettőben 1000 tehénnel és évi 500 üszővel számolunk. Az „A” cégnél a 12. hónapban történik a tenyésztésbevétel, és állományszinten a 14. hónapban a vemhesülés. A „B” cég esetében a 15. hónapban történik a tenyésztésbevétel és a 18. hónapban a vemhesülés. (Érdekesség, hogy biológiai adottságok miatt a 15 hónapos korban tenyésztésbe vett állat nem tud állományszinten a 18. hónapban vemhesülni – de a példa kedvéért jóindulatú a számítás.) Korábban a háznál tartott tehenek vemhesülése átlagosan 24-28 hónapos korban történt. Az új stratégiák közötti különbség jelentős lehet egy 1000 egyedes tehenészetnél, nagyobb létszámnál pedig még nagyobb az eltérés.
Az a négy hónap különbség a vemhesülési idő között, 500 üsző esetében már 2000 hónapos differenciát jelent. Ha ennek a 2000 hónapnak a költségét, mondjuk 800 Ft/nappal számoljuk (ami egyes gazdaságokban elérheti az akár 1300-1500 forintot), az összességében 50-100 millió forintot jelent.
Ez komoly költségtétel, de sokkal nagyobb hozamkiesést és hatékonysági problémát okoz. Ha ezt a 2000 hónap különbséget elosztjuk 9,5-el (vagyis a vemhességi idővel), akkor kiszámítható, hogy ez idő alatt 210 borjú nem született meg. (Ha szexált sperma használatával számolunk, akkor a számítások eredménye 180 meg nem született üsző.)
Természetesen ez a példa nem arra szolgál, hogy ellési hullámot gerjesszen, hiszen az a növendék-férőhelyeken okoz majd problémát. Továbbá a számok könnyen változtathatók és behelyettesíthetők minden gazdaság saját adataival. A példa mentén továbbhaladva az is kiszámítható, hogyha a 2000 hónap napjainak számát, amivel az 500 üsző hamarabb ellik meg, megszorozzuk napi 33 liter tejjel, akkor kapunk 2 millió liter olyan tejet, amit a „B” gazdaságnak nincs lehetősége megtermelni. Szintén fontos különbség, hogy amikor a „B” cég állománya elleni kezd, akkor az „A” cégnél lévő borjak már négyhónaposak.
Eltérő adottságok
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a példában szereplő, egyébként létező gazdaságoknál nem arról van szó, hogy az „A” telepen az üszőborjakat idő előtt tenyésztésbe vonták, hanem arról, hogy egyéves, jól fejlett üszőket állítottak elő a gazdaságban, melynek megvalósítása komplex feladat és fontos stratégiai pontok mentén történik. Természetesen elengedhetetlen a megfelelő takarmányozás és tartástechnológia, hiszen ez meghatározza azt is, hogy éves korban el lehessen érni a 360-420 kilogramm élősúlyú tenyészállatokat. Nem hizlalt állatokat, hanem tenyészállatokat! A két szám között is egy-másfél hónap a különbség, ami lehet genetikai és anyagcseretípusból adódó eltérés, ettől függetlenül az említett élő tömeget el lehet érni egyéves korra. Ehhez alapvető fontosságú a születéstől a három hónapos korig eltelt időszak, és külön lényeges a 3-8 hónapos kor. Takarmányozási szakértők bevonásával minden telep számára kikalkulálható az a stratégia, ami a legjobb eredményt produkálja az eltérő adottságokból.
Telepeken végzett bírálatok tapasztalatai alapján Magyarországon sajnos sok helyen a 12 hónapos üszők többsége 9, 10, 11, jó esetben 12 hónapos fejlettséget mutat. A felhozott példa jól mutatja, hogy a közel négyhónapos állományszintű lemaradás milyen anyagi kiesést tud okozni.
A példánál maradva, professzionális üszőnevelési stratégiával elérhető, hogy az évi körülbelül 500 helyett 690-700 üsző kerüljön tenyésztésbevételre. De, ahogy korábban is szóba került, telepi szinten nem cél a növendékszám drasztikus növelése. Ez a stratégia pont az, amelyik lehetőséget biztosít a termelőknek, a tejtermelő gazdaságoknak egy újabb plusz árbevétel realizálására.
Tapasztalatok és szakértők javaslata alapján is az a kívánatos egy tejtermelő gazdaságban, ha az első laktációs korcsoportba tartozó egyedek aránya 30-33 százalék. A selejtezési stratégiában ez a példatelepen azt jelenti, hogy évi 250-300 üszőborjúra van szükség az utánpótlás biztosítására. Ezen felül évjáratonként a százas tejelő tehenészetben lehetőség van arra, hogy a többi tehenet húshasznú fajtával termékenyítsük, hogy 700-800 borjú születhessen meg. Ha csak 1 millió forintos eladási árral számolunk (ami már magasabb), akkor is 80 millió forintos plusz árbevételt eredményez a példatelepen. Ha van rá kapacitás a tejelő tehenészetben, akkor ezek az állatok maradéktakarmányokon hizlalva továbbtarthatók, így ez a technológia még több hasznot tud hozni.
Összefoglalva az eddigi komplex stratégiát, egy ezres tehenészetben a 2000 hónap többlettartási idő 50 millió forint (gyakran 100 millió forint) plusz költségét hatékony üszőneveléssel és -hasznosítással megspórolhatja a gazdálkodó.
Szintén zsebbe kerül a 2 millió liter tej bevétele, ami, ha 160-170 Ft/liter áron számolunk, akkor 320-340 millió forintot jelent. És a húshasznú fajtával történő termékenyítés eredményeként a 700-800 vágóállat utáni bevétel további plusz 80 millió forintot jelent a holstein-fríz bikával való keresztezéshez képest. Ezeket a számokat mindenki a saját állományára vetítheti, de jól látható, hogy az üszőnevelés első két évében egy állatra vetítve milyen hatalmas tartalék van.
A genomtesztek haszna
A megfelelő üszőnevelés a hatékonyság növelésének egyik meghatározó területe, de van még egy fontos szempont: a genetika. A tejelő állományokat egyedek összességének kell tekinteni. Egy marhatelepen az egyedek között nagy individuális különbségek vannak, nemcsak a napi termelésben, hanem genetikai értékben is. Míg baromfi vagy sertés esetén a genetikával populációszinten dolgozunk, addig a marháknál egyedi szinten történik a munka. A példánknál maradva, érdemes megnézni, hogy ezen a területen hogyan lehet a hatékonyságot növelni. Itt kerülnek előtérbe a genomtesztek. Nem arra kell gondolni, mint ami egy bikakatalógusban látható, hogy az egyedek mennyit javítanak a tejtermelésen vagy a szomatikus sejtszámon, hanem a teheneken végzett genomtesztek eredményeként egyfajta SWOT-analízist (erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek) kapunk kézhez.
Fogalmazhatunk úgy is, hogy használati utasítást kapunk minden egyedhez. Ebből a megközelítésből felértékelődik a genomteszt jelentősége. Pontosan megmutatja azt is, hogy egy-egy adott állat esetében milyen célpárosításra, milyen genetikai munkára kell törekedni ahhoz, hogy extra képességű állatokat hozzunk létre.
A specialisták feladata, hogy egyedszinten ezeket a párosításokat elvégezzék, azonban tulajdonosi szinten, ha rendelkezünk az információkkal, akkor már csak egy lépés, hogy az állományt például tejhozam-tenyészérték tekintetében rangsoroljuk a legjobbtól a legrosszabbig. Fontos látni, hogy tesztek nélkül a legjobb és a legrosszabb teljesítményű egyed akár állhat egymás mellett is, szemre biztosan nem látható az egyedek tejhozamkülönbsége.
Célpárosítás
A genomteszteknek van még egy nagyon lényeges szerepe. Tejelő marhák esetén azt is megtudhatjuk, hogy az adott tenyészállat egy gyenge képességű termelőállat vagy egy extrém tulajdonságokkal bíró végtermék-előállító. A tesztekkel az is megállapítható, hogy az adott egyed örökíti-e a kívánt tulajdonságot vagy sem. Ezek ismeretében a célpárosításokat végezhetjük úgy, hogy az állomány legjobb 30 százalékát szexált holstein-fríz spermával termékenyítjük, ezáltal ezek a szaporulatok lesznek a telepen maradó állatok, míg a többit húsmarha spermájával.
Egy konkrét telep példáját alapul véve a legjobb 30 százalék és a legrosszabb 70 százalék között 800 kilogrammnyi tej tenyészérték-különbséget mértek.
Van olyan telep, ahol ezt a szaporítási módszert alkalmazták. 2017-től a teszteket követően minden évben a legjobb 30 százalék került továbbszaporításra, és így mind a tejfehérje- (1,5-ről 3,8-ra), mind a tejzsírszázalékot (0,1-ről 1,5-re) sikerült növelni. A tejhozamot pedig olyan mértékben, hogy az 39,7 millió forint bevételt eredményezett.
A leírt példák mutatják, hogy megfelelő üszőneveléssel és az állomány legjobb 30 százalékának tejelőként, 70 százalékának pedig húshasznúként való szaporításával új jövedelemforrásra lehet szert tenni, a meglévő kapacitás méreteit megtartva.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság/ Török Gergely
Fotó: Magyar Mezőgazdaság
