Az egzotikus díszgalambokat napjainkban egyre többen kedvelik és tenyésztik, mégis egy viszonylag ritka csoportot alkotnak a hazai díszmadár-tenyésztésben. A galambászok látóköréből annyiban kiesnek, hogy míg a dísz- és haszongalambok teljesen domesztikált állatok az ember által létrehozott, kitenyésztett számtalan fajtával, addig az egzotikus díszgalambok vadon élő fajok, tehát alig háziasított madarak.
2022. augusztus 4.
Egy-két faj háziasítása már olyan szintre eljutott, hogy néhány tenyésztő által létrehozott színváltozattal rendelkezik, de a többségük nem ilyen. Ritkaságuk abból is ered, hogy a díszmadarak közül is az igényesebbek közé tartoznak. Egy kiállításon az egzotikus galambok bírálata is nagyon sok szempont szerint történik: szín, rajzolat, tartás, méret, alak, tollazat, kondíció és összbenyomás.
A kistestű díszgalambok közül a gyémántgalamb a legismertebb, több színváltozattal rendelkezik, emellett a zebragalamb ajánlható kezdőknek is az egyszerű tartása miatt.
A többinél a bonyodalmakat a magasabb hőmérsékletigény okozza, de a takarmányozásukra is jobban oda kell figyelni.
Annak ellenére, hogy ezek nem nagy testű madarak, költésükhöz viszonylag nagy helyre van szükségük, ideális esetben egy légköbmétert kell számítani páronként. Ha ekkora terük van, akkor társas röpdében is tarthatók, kivéve a Peru galambot, mely agresszív tud lenni.
Fészkük egyszerűen összerakott – nem nagy építőművészek. Éppen ezért vastagabb és tüskés gallyak még véletlenül se kerüljenek be a madarakhoz, mert ha ezeket is beépítik a fészekbe, abból tojástörés lesz! Gipsz vagy egyszer használatos papír alapanyagú fészektányért vásárolhatunk számukra, de a vesszőből font a legtermészetesebb – látvány terén is. Ezt mindig fertőtlenítsük a fiókák kirepülése után! Ebbe vékony szálú füvekből álló szénát tegyünk, amit a madarak éppen csak megigazítanak, mondta el lapunknak Tóth Sándor, akinek budapesti madárkertjében számos egzotikus galamb is él.
Magkeverékük 4-6 féle magból álljon, a nagyobb szeműeket roppantva kínáljuk. A lágyeleség esetükben reszelt répa, zeller, esetleg összeaprított zöldtakarmánnyal vagy csírákkal.
Valamelyik ásványi anyagból mindig legyen előttük, akár gritt, akár szépia. Télen ezt ritkábban is elég adni, de a fiókanevelés idején rendszeresen.
Lágyeleségből mindig csak kis adagokat kapjanak a madarak, amit rövid idő alatt elfogyasztanak. Másnapra ne maradjon ebből, ne penészedjen meg a tálban, különben bélgyulladást okozhat! Megfelelő körülmények között könnyedén egészségesen, jó kondícióban tarthatók ezek az állatok, a bélrendszeri problémákra, gyulladásra azonban fogékonyak, amit jobb megelőzni (friss takarmány, víz, jó kondíció), de ezek a betegségek többnyire gyógyszerekkel kezelhetők. A beteg madarak gubbasztanak, tollazatuk borzolt, nem nagyon mozognak, és pár nap alatt kézzel érezhető
A gyémántgerle (sok helyen gyémántgalambként szerepel, és latin neve sem egységes a szakirodalomban: Geopilia, vagy Stictopeleia cuenata) talán az egyik legismertebb egzotikus galamb hazánkban, sokszor még díszállat-kereskedésekben is kapható. E fajnak Ausztrália és Indonézia az őshazája. Hosszuk 20 cm körüli, tömegük mindössze 23-33 g. A vad típus szürke színű, szárnyain apró pettyekkel. A szemgyűrűk színe és vastagsága a madár korára és nemére utal: a hímek szemgyűrűje vastagabb, mint a tojóké, bár ez a korral változhat, így szemgyűrű alapján egy idősebb tojó és egy ivarérett, de fiatalabb hím megkülönböztetése már nem olyan egyszerű. A hímek teste rendszerint hosszabb, mint a tojóké. A tojásrakás, költés beindításához érdemes állati fehérjét is adni számukra. Az apró szemű grittek adagolása mellett több tenyésztő is javasolja, hogy az apró magvas keveréket néha egészítsük ki mákkal.
Sok szép színváltozata ismert, amellett hogy a vad alapszín is nagyon látványos. Találkozhatunk a tenyésztőknél többek között ezüst, brillant, kék tarka, fehér, sárga tarka, zsemlesárga változatokkal.
A kistestű egzotikus galambok közül ez az egyik legszelídebb, viszonylag könnyen szaporítható, akár 3-4 párat is költ egy évben. Költési időszakban célszerű páronként külön tartani, különben összetojnak, egy fészekbe több pár tojik. Vannak, akik télen is kinti röpdében tartják, de jobban érzik magukat 16 fok feletti hőmérsékleten. Nagyobb kalitkában is tartható, egy pár részére legalább negyed légköbméternyi térrel számoljunk – mondta Tóth Sándor.
A verébgalamb (Columbina passerina) a legkisebb galamb, ami az USA déli-, illetve Dél-Amerika északi részéről, Közép-Amerikából és a Karib-térségből származik. A neve onnan ered, hogy nem lép, hanem ugrál, mint a veréb. Jámbor állat, de nagyon fürge, nehezen fogható meg. 2-3 párat költ egy évben. Kicsi fészket tegyünk be neki, akkorát, amiben épphogy meg tud fordulni!
A zebragalamb (Geopelia striata) Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában él, a költési időszakban párban, egyébként csapatokban. Nagy területi elterjedésének köszönhetően néhány alfaja is kialakult, melyek színben és mintázatban kissé eltérnek egymástól. A 20-22 centiméteres madár homloka, tarkója szürke, a test nagy része pikkelyes és csíkozott mintázatú, innen kapta a nevét is. A hímek kissé nagyobb termetűek, mint a tojók. Tágas röpdei elhelyezést igényelnek, mert ijedős madarak. Télen is legalább 12 °C-os hőmérsékletet igényelnek.
Élőhelyén magvakkal, rovarokkal, kisebb puhatestűekkel táplálkozik, így főleg apró magvakból álló eleséget adjunk neki: kölesek, fénymag, muhar, repce, illetve a nagyobb szemű magokat törten kaphatja.
Fiókaneveléskor jó kiegészítés a csíráztatott mag, emellett kapjon szépiát, grittet, megelőzendő a tojásrakási problémákat. Kotlása 13-14 napig tart, és a fiókák már kéthetes korukban kirepülnek, egy hónaposan már önállóan táplálkoznak.
Inkább röpdében tartsuk ezt a meleg égövi madarat! Arizonában sok példányát látta Tóth Sándor bokrokban fészkelni, életmódja a nálunk élő fekete rigóéhoz hasonlít leginkább, az ember közelségében él ott is. Egy évben két párat költ ez a jellegzetesen szép hangú madár.
A fokföldi gerle (Streptopelia capicola) a legigényesebb a kistestű egzotikus galambok közül, kezdő tenyésztőknek kevésbé ajánlott. Helyre, hőmérsékletre, táplálékra is érzékeny, és igyekszik eltávolodni az embertől, félénk madár. Ennek is szép hangja van.
Az ékszergalambocska (Claravis pretiosa) az egyik legjellegzetesebb színű, de nehezen szaporítható, évezte 2 párat nevel fel megfelelő tartási körülmények között. Itt a hím és a tojó könnyen megkülönböztethető eltérő színezetüknek köszönhetően.
A tamburin galamb vagy fehér hasú erdei gerle (Turtur tympanistria) Afrikában él, a Szaharától délre, általában folyók közelében. Élénk, gyors madár nagy mozgásigénnyel, így nagyméretű röpde szükséges számára. Ebben az esetben tartható más, nem agresszív madarakkal társas röpdében. Napos, meleg tartási helyet kíván, ahol a hőmérséklet télen sem megy 10-15 °C alá. A sikeres költés feltétele, hogy biztonságban érezzék magukat, a zavarás, lehűlés megakadályozhatja a költést. Etetése kapcsán rendhagyó, hogy más galambfélékkel ellentétben, sokkal nagyobb arányban igényel olajos magvakat a többi aprómag mellett: mák, repce, len, kender. Tört napraforgóval is egészítsük ki a keverékét! Szívesen fogyasztja a lágyeleségeket, hangyatojást, lisztkukacot, almát, málnát, banánt, ribizlit, sőt az érett bodzabogyót is. Igazi ínyencek, de ne feledkezzünk meg a kalcium és D-vitamin pótlásáról! 13-14 napig kotlanak a tojásokon, a fiókák gyorsan fejlődnek a kikelésük után.
Érdekes hangja van, ezért kapta egy hangszerről a nevét. Viszonylag szelíd faj, ennek ellenére nem ajánlatos más fajokkal együtt tartani, mert olyan fészekbe is tojást rak, amely már foglalt.
A fahéjszínű galambocska (Columbina talpacoti) az egyik legritkább egzotikus galamb hazánkban, bár nem nehéz tartani. Szelíd állatok, társas röpdében is tarthatók.
Forrás: Kistermelők Lapja
Fotó: Kistermelők Lapja
