Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló ”Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagot tett közzé, melyben Frank Mitloehner, a Kaliforniai Egyetem professzora és levegőminőségi szakértője, valamint a CLEAR Center igazgatója fejti ki véleményét az ÜGH-kibocsátásokkal kapcsolatos vitákról.
2023. november 11.
A kérdéskörhöz kapcsolódó gondolatébresztő álláspontjában beszél arról, hogy hogyan tehetjük a gazdálkodókat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben motivált partnerekké és hogy miért fontos, hogy ne úgy tekintsünk rájuk, mint a probléma forrásaira, hanem mint a megoldás potenciális részeseire.
Nem az Európai Unió az egyetlen olyan hely, ahol az éghajlat-politikai célkitűzések ambiciózusak. Egy másik erről híres hely Kalifornia, ahol már sikerült néhány nagyszerű eredményt elérni az állattenyésztés ÜHG-kibocsátásának csökkentése terén. Hogyan? Nem úgy, hogy a mezőgazdasági termelőket a gazdálkodási tevékenységük feladására, a termelésük visszaszorítására kényszerítjük, hanem úgy, hogy bevonjuk és ösztönözzük őket, megerősítve bennük azt, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben ők is a megoldás, nem pedig a probléma részei lehetnek. Frank Mitloehner-rel, a Kaliforniai Egyetem professzorával és levegőminőségi szakértőjével, valamint a CLEAR Center igazgatójával beszélgettünk a nagy kibocsátási vitáról.
Kalifornia ambiciózus éghajlati-politikai célokat tűzött ki? Hogyan érheti el az állam ezeket a célokat 2030-ig?
Kaliforniában a metán-kibocsátás 40%-os csökkentésének eléréséhez számos eszköz használatára van szükség, beleértve a trágyakezelési eszközöket, az enterális fermentációhoz kapcsolódó eszközöket és a takarmány-adalékanyagokat egyaránt. Sokféle eszköz létezik, melyek különböző hatékonysággal rendelkeznek. Az idő előrehaladtával még a hatékonyság javulása is az állománylétszámok csökkenéséhez vezet, mivel jelenleg már kevesebb állattal tudunk előállítani ugyanazon mennyiségű tejet és húst. Tehát ez a különböző megközelítések kombinációja. A hatékonyság javítása, a takarmány-adalékanyagok használata és a fedett trágyatárolók alkalmazása a trágyakezeléssel járó kibocsátások csökkentése érdekében, hogy csak néhány példát említsünk. Mindezekkel 7,6 -10,6 millió tonna CO2-egyenérték közötti csökkentési értéket érhetünk el. A kitűzött ambiciózus éghajlati-politikai célok megvalósításához elérendő érték 7.2 millió tonna CO2-egyenérték. Tehát azt jósoljuk, hogy túlteljesítjük az állam által előírt csökkentési értékeket, de ez csak akkor működik, ha megfelelő szakpolitikai eszközeink vannak. Nos hát van néhány jó eszközünk, de még nem tartunk a teljes sikernél. A trágyakezelés területén már vannak jó megoldásaink, de még nem találtunk hatékony megoldásokat az enterális fermentációból származó kibocsátások csökkentésére, tehát ezért van ez a konfliktus.
Hogyan sikerült elérni ezeket a célokat? Bevonta a mezőgazdasági termelőket?
Igen. De van ennek egy sajátossága. Többnyire világszerte azt a megközelítést alkalmazzák, amit én “pálcás” módszernek nevezek: szabályokat, rendeleteket hoznak, bírságokat és talán adókat vetnek ki, hogy értésükre adják a gazdáknak, hogy csökkenteniük kell a kibocsátásukat. És ha nem teszik meg, akkor fennáll a lehetősége, hogy elviszik az állataikat, vagy megbírságolják őket. Ez a “pálcás” megközelítés véleményem szerint nem működik. Legalábbis nem működik jól. Itt, Kaliforniában az úgynevezett “mézesmadzag” megközelítést alkalmazzuk, egy önkéntes, ösztönzőkön alapuló megközelítést, amely pénzügyileg jutalmazza a gazdálkodókat a károsanyag-kibocsátás csökkentéséért. Van egy piacterünk. Ha a gazdálkodó csökkenti a kibocsátását, akkor eladhatja az ezért kapott krediteket a piacon, és pénzt kaphat ezért. És ez arra ösztönözte a gazdákat, hogy részesei legyenek ennek az önkéntes rendszernek. Például sok gazdálkodó most már fedett trágyatárolókat alkalmaz. A keletkező gázt pedig ”befogják” és üzemanyaggá alakítják át. Ez 2,5 millió tonnával (MMT) csökkentette a metánkibocsátást. Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy az állam csökkentési célja 7,2 millió tonna CO2-egyenérték. Eddig a tejágazatban már elértük a 2,5-öt millió tonna CO2-egyenérték csökkentési értéket, tehát jó úton haladunk az állam által kitűzött cél elérése felé.
Hosszú ideje él és dolgozik az Egyesült Államokban, de Németországból származik. Mit gondol arról, ami Európában történik? Például olyan helyeken, mint Hollandia…
Hollandiában a legutóbbi kibocsátás-csökkentési cél a nitrogén-kibocsátáshoz kapcsolódott, főként az ammónia és a dinitrogén-oxid kibocsátáshoz. Azt tervezték, hogy tej- és sertés szektoruk egyharmadát felszámolják, és kivásárolják a gazdákat. 25 milliárd dollárt tettek le az asztalra, mondván, hogy ki akarják vásárolni a gazdákat a termelésből. Azokat a gazdálkodókat, aki azt a döntést hozzák, hogy mindezt megteszik, tehát felszámolják gazdálkodásukat arra kérték, hogy írjanak alá egy szerződést, amelyben kijelentették volna, hogy soha többé nem folytatnak mezőgazdasági tevékenységet és a gyerekei sem. Nem különösebben vonzó senki számára az ajánlat. Az emberek az utcára vonultak. Gazdák ezrei jelentek meg az utcákon traktoraikkal rendkívül feldúlva. Általános választások voltak, ahol a Gazdapárt lett a legerősebb párt. A fent említett szabályozások és így tovább most blokkolva vannak. Talán a “pálcás” megközelítés mégsem működik….. Ahogy korábban is jeleztem, véleményem szerint nem ez a célravezető módszer.
Talán ez is azt mutatta, hogy ez a kérdés egy nagyon is társadalmi kérdés, és megmutatta az állattenyésztés társadalmi jelentőségét
Nos, a holland lakosság a gazdák oldalán állt. A szavazófülkében megmutatták, hogy nem támogatják a gazdák felszámolására irányuló drákói intézkedéseket.
Visszatérve a károsanyag-kibocsátás kérdésére. Véleménye szerint hol vannak a fő csökkentési lehetőségek, akár az intenzív, akár pedig az extenzív gazdálkodási rendszerekben?
Az intenzív, zárt tartási rendszerekben könnyebb csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, mivel itt napi kontaktus van az állatokkal. Például takarmány-adalékanyagokat keverhetünk a takarmányukba. Naponta hozzáférhetünk a trágyához is, összegyűjthetjük és megfelelően kezelhetjük, tárolhatjuk azt. Szükség esetén állatorvosi kezelésben részesíthetjük az állatokat. Extenzív, külterjes tartási körülmények között, ahol az állatok legelnek, nincs közvetlen, napi kontaktus az állatok és a gondozók között. Például egy extenzíven tartott húsmarha állomány esetében, ahol az állatok naponta akár több száz hektár földterületen legelnek a gazdálkodó, a gondozók mindössze alkalmanként kerülnek közvetlen kapcsolatba az állatokkal. Ebben az esetben tehát nincs napi kontakt és a trágya összegyűjtésére, kezelésére sincs mód. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tehetünk semmit a külterjes tartási rendszerek esetében a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében, de mindenképp nehezebb. A szabad tartási rendszerekben a modern tenyésztési- és szelekciós technikák, valamint az innovatív, ”okos” megoldások alkalmazása segíthet a károsanyag-kibocsátás csökkentésében. Vannak már jelenleg is olyan programok, amelyek az alacsony metán-kibocsátású állatok szelekciójára és továbbtenyésztésre irányulnak. A jövőben ez biztosan egy hatékony károsanyag-kibocsátás csökkentési módszer lesz. A következő néhány évben valószínűleg kis kapszulákat, úgynevezett bóluszokat helyeznek majd az állatok bendőjébe, amelyek speciális, lassan felszabaduló hatóanyagot tartalmaznak, ezáltal járulnak hozzá az enterális metán-kibocsátás csökkentéséhez. Ezek a bendő bóluszok még nem mindenhol érhetőek el a piacon, de azt hiszem a jövőben minden gazdálkodó számára hozzáférhetőek lesznek.
Tehát mindkét gazdálkodási mód fenntartható lehet és csökkentheti a károsanyag-kibocsátást?
Biztosan, de legyünk nagyon egyértelműek: nem képzelhető el olyan jövő, ahol e két általános modell közül az egyiket megszüntetjük, legyen az akár az intenzív vagy az extenzív tartási rendszer. Mindkét típusú tartási rendszerre szükség van ahhoz, hogy a lakosság táplálkozási szükségleteit és a fogyasztók állati eredetű élelmiszerek iránti igényét ki tudjuk elégíteni. Ma az amerikai háztartások 98%-ában megtalálhatóak az állati eredetű élelmiszerek. Az emberek állati eredetű élelmiszereket igényelnek. A lényeg tehát az, hogy hogyan állítsuk elő az állati eredetű élelmiszereket fenntarthatóbban és hogy hogyan tegyük a mezőgazdasági termelőket partnereinkké és nem pedig ellenségeinkké a fenntarthatósági törekvések megvalósítása során.
Forrás: ELV – FRANK MITLOEHNER, NAK/Borovka Zsuzsa
Fotó: ELV – FRANK MITLOEHNER
