A mézelő méhek legnagyobb károsítója, a Varroa destructor különböző betegségeket terjeszt, illetve a (téli) veszteségek legmeghatározóbb tényezőjének tartják. A kezeletlen családok gyakran két éven belül összeomlanak a gyorsan növekvő Varroa-népesség következtében.
2023. április 23.
A Varroa atkát először Délkelet-Ázsiában fedezték fel a mézelő méhek nyugati állományaiban 1904 körül, de mára Ausztrália kivételével minden kontinensen megjelent. Az 1980-as években az atka gyorsan elterjedt Európában, az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában.
A nyugati mézelő méh (egyelőre) nem tud megbirkózni ezzel a külső élősdivel, mivel az egy másik ázsiai méhfajtól, az indiai méhtől (Apis cerana) származik, amely évezredek alatt „megtanult” együtt élni vele.
Az atka közvetlenül gyengíti le a méhet testnedvének (hemolimfa) a szívásával, de súlyos károkat okoz a méhvírusok és baktériumok terjesztésével is. Különösen a méhek szárnyának eltorzulását okozó vírus (deformed wing virus, DWV) szaporodik el a súlyosbodó atkafertőzéssel. A fertőzött méhek rövid életűek vagy egyáltalán nem életképesek, csökevényes szárnyaik miatt. De más vírusok és baktériumok is jelentősen megrövidítik a méhek élettartamát. Mivel a méhcsalád csak bizonyos mennyiségű fiatal méh felnevelésére képes, összlétszáma csökken, és végeredményként bekövetkezik a teljes összeomlás.
A méhek rövidebb élete különösen télen és kora tavasszal jelent gondot, amikor a legyengült egyedek nem képesek megbirkózni a hideggel vagy a fészek korai elindításához szükséges erőfeszítésekkel.
Ezekben az időszakokban sok legyengült méh pusztul el anélkül, hogy új utód születne. A Varroa jelentősen hozzájárul a téli veszteségekhez; a kevésbé fertőzött családok téli veszteségei elenyészőek.
A különböző hatékonyságú kezelési és megelőzési lehetőségekről és kutatásukról részletesen szó esett a korábbi részekben; de milyen természetes megoldások jöhetnek szóba? A lehetséges válaszhoz nézzük meg, hogyan oldotta meg ezt a természet!
A természetben nagyon gyakoriak az élősködő–gazda viszonyok. Ebben a nem kölcsönös kapcsolatban az élősködő a gazda rovására gyarapszik. A gazdaszervezet mechanizmusokat fejleszt ki az élősditerhelés csökkentésére. Ez egyensúlyt teremt, ami végső soron kölcsönös előny, mivel a halott gazdaszervezet nem érdeke az élősködőnek. A Varroa és a méh esetében világossá vált, hogy a mézelő méhnek van természetes válasza: a Varroa-rezisztencia.
A Varroa-rezisztens mézelő méhek alacsony szinten tartják a Varroa-fertőzést, egészséges utódaik lesznek, betegséget okozó vírusok vagy bakteriális fertőzések nélkül, és nem kell őket a méhészeknek kezelniük.
A következőkben a holland Arista Bee Research Foundation (Arista Méhkutató Alapítvány, aristabeeresearch.org) kezdeményezéseiről lesz szó, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ez a természetes megoldás nyugati mézelő méheink esetében is rendelkezésre álljon.
Az Arista Méhkutató Alapítvány
Arisztaiosz a méhészet görög istene (az „Arista” az Arisztaiosz név rövidítése). Arisztaiosz Apollón és Küréné királylány fia volt, nektáron és ambrózián nevelkedett. A mirtusznimfák tanították meg a sajtkészítésre, a méhkas fonására és a vadolajfa nemesítésére. A legenda szerint Arisztaiosz szerelmével üldözte Orpheusz feleségét, Eurüdikét, aki elmenekült előle, de futás közben egy kígyóra lépett, amely halálra marta őt. A haláláért felelős Arisztaioszt megbüntették: méhei megbetegedtek és pusztulni kezdtek. Arisztaiosz vezeklésképpen bikát áldozott, és annak teteméből új, egészséges méhrajok keltek életre…
Az Arista Bee Research egy fiatal hollandiai alapítvány, amely teljes mértékben a nyugati mézelő méheket károsító V. destructor elleni küzdelemnek szenteli munkáját. Alapos vizsgálódás, valamint európai és amerikai kutatókkal, vezető intézetekkel folytatott megbeszéléseik alapján meggyőződtek arról, hogy hosszú távú és fenntartható megoldást kell találni az atka okozta gondokra.
Erre a Varroa-rezisztens mézelő méh tenyésztését találták a legjárhatóbb útnak.
Céljaik között szerepel az ismeretterjesztés, hogy minél többekkel ismertessék meg, mit tehetünk közösen a mézelő méhek egészségének erősítése, és ezáltal a természetes beporzás fenntartása érdekében.
Varroa-rezisztencia tenyésztési és szelekciós programjuk hat részegységből áll (lásd lentebb). Központi eleme a Tenyésztés, szelekció és elosztás (Breeding, selection & distribution, BrSD) címet viseli, és a Varroa-érzékeny higiéniai (Varroa sensitive hygiene, VSH) tulajdonsággal rendelkező krajnai és buckfasti vonalak kiválasztására összpontosít.
Az ilyen tulajdonságú méhek képesek észlelni és eltávolítani a Varroával fertőzött fiasítást.
Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) kimutatta, hogyan lehetséges kiválasztani ezt a tulajdonságot, és létrehozta az első VSH-vonalat. Az Arista tenyésztési programjának központi része más Varroa-rezisztens tenyésztési kezdeményezéseket is támogat.
Ezenkívül a programot alkotó öt részegység is jelentős mértékben hozzájárulhat a központi elem sikeréhez:
1: A Varroa-fertőzés mérési módszerei (Varroa infestation measuring methods, VIMM). A kaptárakban vagy fiasításokban lévő atkák mennyiségének meghatározására szolgáló, meglévő módszerek fejlesztése és újak létrehozása. A megbízható és szabványosított módszerek elengedhetetlenek a Varroa-rezisztencia szintjének meghatározásához (5. kép).
2: Genetikai markerek a Varroa-rezisztenciához (Genetic markers for Varroa resistance, GVar). A genetikai markerek tesztelésének beállítása és javítása. Egy genetikai markerteszttel a szelekció sokkal gyorsabban és megbízhatóbban mehet végbe.
3: Varroa-rezisztens tulajdonságok (Varroa resistant traits, VaRT). A Varroa-rezisztens méhek szelekciójának fő jellemzője a Varroa-érzékeny higiéniai (VSH) tulajdonság – a méhek eltávolítják a fertőzött fiasítást. A méhek azonban mást is végezhetnek a Varroa elleni küzdelemben, például az ápolást. Ez a projekt támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek ezeket a tulajdonságokat tanulmányozzák.
4: Méhkezelés és integrált kezelés (Bee management & integrated treatment, BMaT). Az általános célkitűzést, a Varroa elleni (méheket is veszélyeztető) kezelések számának csökkentését és a mortalitás csökkenését a jobb védekezés vagy jobb kezelési módszerek is elősegítenék, különösen a Varroa-rezisztensebb méhekkel integrálható módszerek fejlesztése. Ebben a projektben a kisebb lépsejtek és a kisebb méhek hatását vizsgálják (6. kép) a Varroa-rezisztencia vonatkozásában (saját építésű lép vagy kisebb sejtméretű mesterséges lép alkalmazásával).
5: Spermium- és petesejt-tartósítás (Sperm and egg preservation, SpEP). Ha sok értékes/ígéretes ivarsejtet azonosítanak (és nyernek ki), akkor előfordulhat, hogy nincs lehetőség azonnali laboratóriumi tesztelésére vagy valódi családok formájában való „tárolására” (amelyekről gondoskodni kell, és amelyekben a méhanyát két-három év múlva le kell cserélni). Ezért tud jobban és könnyebben működni a (nemzetközi) tenyésztési program (másoké is), ha a herékből származó spermiumok és a méhanyák petesejtjei későbbi felhasználásig tárolhatók (például folyékony nitrogénben). Ebben a projektben olyan intézményekkel terveznek együttműködni, amelyek nemcsak a méhek, hanem más fajok (sertés, csirke stb.) ivarsejtjeinek tárolásában is rendelkeznek tapasztalattal.
Az Arista Méhkutató Alapítvány tudományos bizottsága értékeli az új és a folyamatban lévő projekteket, és meghatározza a további irányokat, célkitűzéseket. Az alapítvány igazgatósága és vezetősége felelős a projektek operatív végrehajtásáért és az azokról való beszámolásért.
Forrás: Méhészet/ Bagóné dr. Vántus Viola
Fotó: Arista Méhkutató Alapítvány
