A precíziós mezőgazdaságé a jövő

A Digitális Agrárakadémia Plusz program 2024-es Digitális Bemutató Gazdaság Díjátadó ünnepségét Mosonmagyaróváron tartották március 26-án. A Digitális Agrár Stratégia (DAS) kiemelt projektjeként, a Digitális Agrárakadémia Plusz (DAA+) pályázatot hirdetett a Kárpát-medencei magyar agrár­vállalkozások számára, azzal a céllal, hogy elismerjék azokat a gazdaságokat, ahol magas fokon foglalkoznak precíziós mezőgazdasággal és jelentős lépéseket tesznek azért, hogy úgy a termesztést, mint az eladást korszerűsítsék a piaci követelményeknek megfelelően.

Idén 16 céget, társulást díjaztak, köztük volt az aranyosegerbegyi Agrocom Zöldségtermesztő és Mezőgazdasági Szövetkezet is.

Az Aranyosgyéres mellett lévő – a településsel összeépült – aranyosegerbegyi szövetkezetbe április 20-án kézbesítette a Digitális Bemutató Gazdaság Díjat Horváth Vivien, a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program projektvezetője Lengyel Lajosnak, az Agrocom Mezőgazdasági Szövetkezet elnökének. A szövetkezetet szántóföldi növénytermesztés kategóriában tüntették ki. – A precíziós gazdálkodás a fenntarthatóság és a versenyképesség kulcsa a mezőgazdaságban. Számunkra egyesületként fontos ennek az előmozdítása és támogatása itthon. A Kolozs megyei Agrocom Szövetkezet is többféle precíziós eszközt, módszert alkalmaz nap mint nap, ezzel is hozzájárulva a digitális technológiák és adatalapú megközelítések fejlesztéséhez – ezekkel a szavakkal gratulált a díjazottnak Antal Géza, a Pro Agricultura Egyesület elnöke.

A díjban részesült szövetkezet elnöke székhelyükön fogadott és elmondta, hogy Maros és Kolozs megye határán, az Aranyos mentén évszázadok óta foglalkoznak zöldségtermesztéssel, ugyanis az éghajlat és a lágy üledékes talaj kiválóan alkalmas erre. Idáig nyúlnak a Mezőség dombjai is, így a földrajzi adottság miatt a környéken nem lehet nagy kultúrájú növényeket termeszteni. Egykor a kollektivizálás után is meghagyták az itt lakók zöldségeskertjeit, ahol folytathatták hagyományos foglalkozásaikat. Az 1989-es rendszerváltás után visszaszolgáltatták a területeket, így a mintegy 4500 lakosú Aranyosegerbegyen – ahol a lakosság kétharmada román, egyharmada magyar – elsősorban káposztát és burgonyát kezdtek eladásra termeszteni.

1990 és 2000 között nagyrészt a piacokon értékesítették termékeiket, ugyanis a kiadás és a bevétel közötti arány jobb volt, így gyakorlatilag kevesebb költséggel, többet lehetett nyerni, mint az ezt követő évtizedekben, amikor megjelentek a piacon és teret nyertek a szupermarketek és a viszonteladók, akik igencsak lenyomták az árakat. Lassan kiszorították az egyéni zöldségtermesztőket a piacról, így az új helyzethez alkalmazkodni kellett. Lengyel Lajos céget alapított, és magántermesztőként értékesítette a burgonyát, káposztát. 2010-ben megvásárolta a rendszerváltás után csődbe ment korábbi állami disznóhizlalda megmaradt telephelyét, ahol egy konténerbe helyezett irodában kezdte meg a tevékenységét.

Mintegy húsz hektáron termesztett káposztát, újburgonyát és karfiolt. Az elején jól alakultak a dolgok, nagybani piacokon értékesítette a termést, majd a viszonteladók vásárolták fel „háztól” a zöldségeket. Ahogy azonban a nagyáruházak egyre inkább kiszorították az őstermelőket a piacról, bizonytalanná vált az értékesítési lehetőség. A piackutatás nyomán kiderült, ahhoz, hogy komoly szerződést kössenek vele a nagyáruházak, nagyobb mennyiségben kell zöldséget termesztenie. Ekkor fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy jó volna helyi termelőkkel egy szövetkezetet alapítani, így több árut tudnának eladni. A faluban a többi termelő is hasonló gondokkal küszködött. 2017-ben tizenkét falubeli gazdatársával létrehozták a szövetkezetet, hozzájuk később még két tag társult.

Szerencsések voltak, mert 2017-ben a nagy szárazság miatt káposztahiány alakult ki az országban, és ennek köszönhetően még abban az évben megkötötték a szerződést a Carrefour nagyáruházzal, majd többel is felvehették a kapcsolatot, és sorra kötötték a beszállítói szerződéseket.

– Nem volt könnyű meggyőzni a többi gazdát, hogy társuljanak. Még mindig él a régi kommunista mentalitás a szövetkezetekről, ezért a gazdák óvakodnak a társulástól. Félre kell tenni az egyéni büszkeséget és lépést kell tartani a piaci realitásokkal. Csak úgy lehet fennmaradni, ha összefogunk – mondta, hozzátéve, hogy olyanokkal indult, akik megértették ezt és hajlandóak voltak anyagi áldozatot is hozni ezért. – Lennie kell a faluban egy példaképnek, akire felnéznek, vagy olyan polgármesterre van szükség, aki ösztönzi a gazdákat. A bomlasztó embereket ki kell ebből hagyni, hangsúlyozta.

2017-ben, majd 2018-ban sikeresen pályáztak a vidékfejlesztési ügynökségen keresztül. A 1,5 millió eurós beruházásnak köszönhetően felhúztak egy csarnokot két hűtőkamrával, és ami a legfontosabb, vásároltak egy burgonyaválogató, -mosó és -csomagoló gépsort is. 2020-ban újabb pályázatot nyertek, uniós támogatással öt palántaültető gépet vásároltak és egy helyiségben korszerű magvető gépet is beállítottak.

A gépsor futószalagon összekeveri a palántaneveléshez szükséges tápföldet, tálcákba teszi, elveti a magot, megöntözi, az így előkészített tálcákat már ki lehet helyezni a mezőgazdasági területre.

A precíziós gazdálkodás meghozta az eredményét, hiszen sikerült növelni a termelékenységet, ugyanakkor a jó minőségű hibrideknek köszönhetően kiváló termést takaríthattak be. A két hűtőkamrában pedig hosszabb szállításra is megfelelően előkészíthetik az árukészletet. A zöldségválogató, tisztító, mosó és csomagoló gépsor különleges, vákuumos műanyagzacskókba és necchálós zsákokba téve, különböző kiszerelésben készíti elő elszállításra a zöldséget.

A szövetkezetbe tömörülés további előnye, hogy alkalmaztak egy piackutatással foglalkozó igazgatót, aki az árak alakulását figyeli, így kedvező ajánlatokat tehet a nagyáruházaknak. Az ő legfontosabb feladatuk tehát annyi, hogy a piaci igényeknek megfelelően alakítják a termést, ahogy Lengyel Lajos fogalmaz: „megmondjuk a tagoknak mit termesszenek, és mi eladjuk…”

Jelenleg a szövetkezeti tagok mintegy 200 hektáron káposztát, korai és nyári burgonyát termesztenek, ezen kívül van még 2 hektáron spenót, 6 hektáron zeller. A vetésforgó miatt gabonát és kukoricát is vetnek, de ezeket a tagok saját maguk értékesítik. Évente, az időjárástól függően, 25-50 tonna burgonyát és akár 100 tonna káposztát is termesztenek. Az is előny, hogy míg korábban a piacon 1-1,5 kilogrammos fejes káposztát tudtak eladni, addig a szupermarketek 1-3 kiló közötti fejes káposztát vesznek át, így hektáronként 40 ezer tővel számolva, jóval nagyobb jövedelemre tesznek szert. Az inputanyagok vásárlásánál pedig akár 30-40 százalékos kedvezményt is elérnek, sőt, némelyik árut meghitelezik a forgalmazók.

Lengyel Lajos szerint jobban kellene támogatni a helyi gazdákat. Van ugyan egy törvény, amelyik kötelezi a romániai nagyáruházláncokat, hogy polcaik felén hazai, azaz Romániában termett élelmiszeripari termékeket forgalmazzanak, azonban ennek még nem dolgozták ki a végrehajtási szabályait.

Az is gondot jelent, ha a hazai gazdák nem tudják biztosítani a megfelelő mennyiséget jó árban, a nagykereskedők behozatalra szorulnak. Az EU bürokratái is „elnézőek” bizonyos – unión kívüli országokból származó mezőgazdasági termékekkel. A búzabotrány miatt a világ szinte csak az ukrajnai behozatalra figyelt fel, de hasonló a helyzet a káposztával is. Ugyanis a romániai termesztőknek a legnagyobb konkurenciát az Észak-Macedóniából behozott – az unió által tiltott – növényvédő szerekkel kezelt káposzta jelenti. Mindemellett az egyiptomi burgonyadömping is nyomja” ezt a piaci szegmenst. – Szigorúbban kellene alkalmazni a törvényeket, és kizárni ezeket a termékeket az uniós piacról, ameddig a hazai gazdák meg tudják termeszteni a szóban forgó zöldségeket – hangsúlyozza az elnök.

A romániai termesztőknek a legnagyobb konkurenciát az Észak-Macedóniából behozott – az unió által tiltott – növényvédő szerekkel kezelt káposzta jelenti

A gépesítés mellett az egyik nagy gond a munkaerőhiány. Jelenleg Srí Lanka-i vendégmunkásokkal dolgoztat, akiknek 700 eurót fizet szállás, ellátás mellett. A hazai dolgozók akár 1000 eurót is megkaphatnak, mégsem vállalja senki már a mezőgazdasági munkát. Mi több, alig akadnak szakmunkások, traktoristák, gépkezelők. Akik társulnak hozzájuk, azoknak télen – a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem tanárainak a meghívására – rendszeresen képzéseket szerveznek, így bárki elmélyítheti tudását talajtan, növényvédelem és más hasonló szakterületen. Csak legyenek érdeklődőek – fűzi hozzá.

A jövővel kapcsolatban megjegyzi, akkor lesz több hozzájuk hasonló szövetkezet, ha megtörténik a mezőgazdaságban a generációváltás. Induláskor több olyan gazdát keresett meg, akik elzárkóztak e formától, azonban felnőve, az egyetemet végzett gyerekeik már másként látják a gazdálkodást.

A fiatalok győzködték szüleiket, hogy szövetkezzenek. Egyelőre azonban saját tagságukat jogi és gazdasági okok miatt nem bővítik, azonban bárkinek vállalják terményeik válogatását, csomagolását, illetve adnak palántákat is számukra.

Következő beruházásként zöldségfeldolgozó gépsort szeretnének beüzemelni, ami salátának vágna össze a zöldségeket, illetve a sütni vagy főzni való friss burgonyát. A termelői csoportok létrejöttét anyagilag is segítő támogatásnak köszönhetően sikerült kigazdálkodni némi pénzt, illetve az újabb 2023-2027-es pályázati kiírásoknak megfelelően, a feldolgozó egységek felszerelését támogató intézkedéscsomag alapján 1,5 millió eurós befektetést terveznek. Azt is mérlegelik, hogy egy savanyúságot előállító üzemet is megépítenek, ugyanis Romániában kialakult az a középosztály, amelyik a gyorsan elkészíthető, könnyű gasztronómiai kínálat iránt fogékony.

Végül arra a kérdésre, lesz-e aki folytassa majd mindezt, Lengyel Lajos elgondolkodik, majd elárulja, veje egy nemzetközi cég igazgatója, jó üzletember, így amikor úgy érzi, hogy mindent sínre tett, átadná neki a vállalkozást. A szakmai elismerés is azt jelzi, jó úton járnak, amelyen érdemes továbblépni, fejleszteni és tegyük hozzá példaként is követni, és nemcsak Erdélyben.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság/ Vajda György
Fotó: Magyar Mezőgazdaság