Dr. Stefler József professor emeritus, az Eurofins Vetcontrol legutóbbi online szemináriumán a húsmarhatartás helyét és esélyeit elemezte a világ változásai közepette.
2023. április 15.
A húsmarhatartást limitálják az élőhely természeti adottságai, vagyis biológiai korlátai vannak az állomány méretének. Mivel a faj unipara, emiatt hosszú generációs intervallum jellemzi. A tejelő marhák esetében a tenyésztés eredményeként megduplázódott a tejhozam az utóbbi évtizedekben. Hasonló mértékű hozamnövekedést a húsmarhák esetén nem lehet elérni.
Húsmarha tartására a gyepes területek alkalmasak.
A Föld felületéből 13 milliárd hektár szárazföld, amiből 3 milliárd hektár gyep (23%). Napjainkban Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Amerikában vannak a legjobb füves területek, ennek ellenére nem a legjobb, hanem jellemzően közepes és gyenge füves területeket hasznosítanak húsmarhatartással.
Hazánkban 1972-ben kezdődött a mai értelemben vett húshasznú marhatartás nyilvántartása, 7 ezer tehénnel. Az azóta eltelt ötven év folyamatos fejlődésének eredményeként tavaly 170 ezer tehenet tartottunk nyilván. Magyarország közel 529 ezer hektáros legelőterületéből 396 ezer hektárt használunk húsmarha- és üszőtartásra. Stefler József szerint ezzel nagyjából elértük a termelés felső határát, még az uniós támogatásokkal együtt is. A hazai húsmarhaállomány 110 ezer tonna csontos húst állít elő, aminek 55-60 százalékát exportáljuk.
Összességében véve viszonylag szerény méretű, viszont erősen exportorientált az ágazat.
Bár a világ összes vezető húsmarhafajtája megtalálható hazánkban, de két francia fajta a domináns, a limousine (20%) és a charolais (15%). A sokféleség előnye, hogy az eltérő adottságú legelők mindegyikének hasznosításához rendelkezünk megfelelő fajtával, hátránya viszont, hogy a sok kisméretű populáció kevéssé alkalmas a hatékony nemesítésre. Ennek ellensúlyozása érdekében a magyar tenyésztők szinte mindegyike kapcsolatban van a fajta vezető globális tenyésztőszervezetével vagy -vállalatával, hogy meg tudják őrizni vagy javítani tudják állományuk genetikáját.
A húsmarhatartás számos kihívással szembesül. A Föld felmelegedése, az egyre gyakoribb és egyre hosszabb aszályok, az energia- és a takarmányárak emelkedése, a munkaerő hiánya, a táplálkozási szokások változása, az állatjólét szélsőséges értelmezése mind megnehezítik, és új feladatokat ad az automatizálás és digitalizálás kényszere is. A kihívásokhoz alkalmazkodni kell.
A hatékonyság javítása elsősorban a legelő adottságain múlik, de bizonyos mértékig a genetikai és a technológiai fejlesztés is megoldást jelenthet.
Az árnyékolók megjelenése (pl. napelemek. A szerk.) még fontos szerephez jut a szarvasmarhatartásban, mert a hőre érzékeny fajtákat bizonyos mértékig védik a nyári kánikulában. A modern tenyésztési technikák lehetővé teszik az adott faj genetikai adottságainak egyre jobb kihasználását.
A genomikus tenyészértékbecslés lehetővé teszi például, hogy ne csak a vizuálisan vizsgálható tulajdonságokat (pl. vágóérték) határozzuk meg, hanem az egyedek genetikai adottságait (pl. faggyúbeépülés, zsíranyagcsere) is, még mielőtt kifejlődnének az állatok.
A húsmarhatartás jövőképének elemzése alapján megállapítható, hogy a rendelkezésünkre álló gyepterületek határt szabnak az állomány növelésének. A marhahús Magyarországon elsősorban exportcikk, és várhatóan megmarad az ágazat mostani kedvező piaci pozíciója.
A húsmarhatartásban még érvényesülő hagyományos vidéki életforma viszont visszaszorul, a modern családi gazdálkodás nyer teret benne. Ennek következtében előtérbe kerül a tudatos tenyésztés, a szigorú költséggazdálkodás, ami végső soron modern technológiák alkalmazását is jelenti. A folyamatot tovább erősíti az ágazatban már megkezdődött generációváltás, aminek a hatására egyre több az informatikailag is képzett gazdálkodó.
A technológia korszerűsítése az üzemméret növelése irányába hat ugyan, amit korlátoznak a legelők adottságai, de ezzel együtt várhatóan már a közeljövőben eléri a 60-100 tehenet az átlagos üzemméret.
A technológiai korszerűsítés és a viszonylag kis üzemméret okán egyre nagyobb lesz az igény a tenyésztési, takarmányozási, állategészségügyi, műszaki és informatikai szolgáltatásokra és a korszerű szaktanácsadásra. A húsmarhatartásban az EU-s és a nemzeti támogatások megmaradnak, és nélkülük nem is volna fenntartható az ágazat a régióban. Nélküle viszont a természeti környezetet sem tudnánk megőrizni az általunk ismert formájában.
Mivel a támogatások társadalmi feszültséget gerjesztenek, a szabályozás állandóan változik, ami bizonytalanságot kelt. A társadalmi kihívások – a szarvasmarha-ellenes kampányok – várhatóan tovább erősödnek. Az ágazat szereplőinek ki kell vennie a részüket a lakosság hiteles tájékoztatásából, ha azt akarják, hogy honfitársaik és Európa lakói továbbra is fogyasszanak marhahúst.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu/Eurofins Vetcontrol/ Török Gergely
Fotó: Shade Haven
