Különleges helyet foglal el a Debreceni Egyetem multidiszciplináris kutatásai között az 1983 óta tartó tartamkísérlet-sorozat. Fontosságát, időszerűségét és hasznosságát az adja, hogy a vizsgálatok tudományos alapot szolgáltatnak a precíziós termesztéstechnológia fejlesztéséhez, ezért kiválóan tudnak hasznosulni a modern mezőgazdasági gyakorlatokban.
2023. október 25.
Dr. Nagy János, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar professor emeritusa beszélt a tartamkísérletekhez kapcsolódó részletekről, a fejlesztésekről és a lehetőségekről is.
Hogyan fejlődtek a tartamkísérletek az elmúlt 40 évben?
Dr. Nagy János professzor: Az 1983-ban alapított komplex növénytermesztési tartamkísérlet egyedülálló Európában. Egyrészt azért, mert nagy, 10 ezer m2-es parcellán történik a talajművelés és a vizsgálat, másrészt pedig azért, mert a komplex kísérletnek A és B változata is létezik, előbbi öntözés nélkül, utóbbi pedig öntözött körülmények között valósul meg. Fontos, hogy a talajművelés elemei mellett a vetésváltás, a tápanyag-utánpótlás, a növényszám, az új hibridek és fajták közötti kölcsönhatásokat is lehet értékelni. A precíziós termesztéstechnológia minden elemére van megbízható eredményünk, a változók összefüggéseit is számolva. A kölcsönhatásokat számszerűsíteni lehet, ami különös jelentőséget ad a Látóképi Kísérleti Telepen végzett kísérletsorozatnak. Kivételes, Európában is unikális érték a 40 évjáratot felölelő több 10 millió adat, amellyel a tartamkísérleteink révén rendelkezünk a Debreceni Egyetemen.
A tartamkísérletek adatokat szolgáltatnak mind a tudományos kutatás, mind az egyetemi oktatás, mind az innovációs folyamat eredményeként a gyakorlat számára – ezek maradandó, időálló értékek. Olyan felbecsülhetetlen nemzeti értéket képviselnek, amelyek mással nem helyettesíthetők, pótolhatatlanok.
A vizsgálatok lényegét az állandóság, az ismétlődések és a pontos mérések adják. A kísérletek, a precíziós gazdálkodás innováció mellett, az elmúlt évtizedben talajtani, növényvédelmi, növényfiziológiai, agrokémiai és meteorológiai témákban is egyre részletesebb vizsgálatokkal bővültek. Ezek megbízható, tudományos alapot szolgáltatnak a munkavégzéshez, hosszú távú hatásokat tesztelve és bemutatva. Azért fontos ez, mert a termesztéstechnológiába történő bármilyen beavatkozás legalább 2, de inkább 3-4, vagy 5 évre hat ki. Ezért a gazdáknak is ilyen távlatokat érdemes figyelembe venniük a tervezésnél és akár a saját eredményeik értékelésénél.
Van olyan parcella, ami 40 év alatt nem kapott semmiféle tápanyagot, ami azért értékes információ, mert az új fajták és hibridek tesztelése során a hozamokat mérve tudjuk, hogy beavatkozás nélkül mire képes az adott kukorica. Ez 3-tól 6,5 tonnáig terjedhet hektáronként a jó termőképességű talajon. Hasznos lenne a gyakorlatban, ha a növények, tehát a fajták és a hibridek képességeihez viszonyítanák és igazítanák a ráfordításokat a termelők, ezzel növelve a műtrágyázás hatékonyságát.
A kukoricahibrideket Kakuszi-Széles Adrienn professzor vezetésével 3 különböző időben vetik el a kollégák a tesztelés során, amivel optimalizálják azokat az időjárási körülményekhez. Nagyon hasznosak azok a kísérletek is, melyek a tőszámot vizsgálják, mert látjuk, hogy genetikailag mire képesek a hibridek. Az újabb vizsgálatok közé tartoznak azok, melyek során megosztva juttatják ki a nitrogénműtrágyát, fejtrágyaként is. Az eredmények azt mutatják, hogy ez komoly gazdasági előnyt hoz.
Azért is szerencsés a Debreceni Egyetem agrárkutatása, mert ma olyan szántóföldi műszerek állnak rendelkezésre a doktoranduszok és a fiatal kutatók számára, amivel a talaj minden paraméterének vizsgálatával az egész tenyészidőszakban tudják mérni a növények fejlődését is. Meghatározható a talajnedvesség, a víz- és tápanyagellátottság, a víz-levegő arány, a talajélet aktivitása és a beéredettség, a kritikus növény fenofázisokban mérik a klorofilltartalmat, képesek regisztrálni a fenotípusokat, és összehasonlítani a különböző fontos fenofázisokban, hogy milyen levélfelülettel rendelkeznek a növények, továbbá azt is, hogy milyen a megtermékenyülés.
Új eszköz a betakarításkor a mintacsövek egyenkénti lemérése, aminél egy gép lemorzsolja a csövet, megszámolja a szemek számát, a nedvességet és a szemtömeget. A műszer a növények fehérje-, keményítő- és olajtartalmát is méri, ami nagyon fontos adat a takarmányozási vagy étkezési célra történő felhasználáskor.
Mivel a mérésekkel térképszerűen és helyazonosan jelölhetőek a növények egyedei már a keléstől kezdve, így összefüggéseket találunk a kelés ideje és a csőtömeg között. Azt tapasztaljuk, hogy az első három napon kelt hibridek termése lényegesen nagyobb, mint a legutolsó napokon kikelteké.
Ehhez kapcsolódik a 2021-ben mért rekord mennyiség, ami hektáronként 25 tonna májusi morzsolt kukorica, ami minden idők legjobbja a Debreceni Egyetem által végzett kutatások között és talán Magyarországon is.
Mi a tartamkísérletek 3 legfontosabb eredménye?
Mit tudnak a tartamkísérletek eredményeiből hasznosítani a gazdák?
A hazai növénytermesztési eredmények úgy lennének növelhetők, ha a gazdálkodók a kutatási eredményeket a gyakorlatban mélyebben, szélesebben hasznosítanák. A nemrég bemutatott „Kukorica. A nemzet aranya – Élelmiszer, takarmány, bioenergia” című könyvünkben azt állítottuk, hogy országosan alkalmazva évente 1 millió tonna többletet eredményezne a legmagasabb szintű tudás használata
Azaz minden egyes hektáron egy tonnával tudnák növelni a kukoricatermést az eredmények hasznosításával. Természetesen minden termőtájon más hozhat megoldást, van, ahol a hibrid, van, ahol a tápanyagutánpótlás, a talajjavítás, illetve a vízmegőrzés javíthat. Sokkal több meglévő tudást kellene hasznosítani a hazai termelőknek ahhoz, hogy jobb és jövedelmezőbb gazdálkodást lehessen folytatni.
A tudás gyakorlati erővé változtatása és hasznosulása lehet a következő lépés. Minden szakmai bemutatón azt tapasztalom, hogy naprakész, modern és sokszor kiváló technológiát valósítanak meg az üzemek, de gazdák jó része tájékozatlan a precíziós gyakorlatban. Ennek megváltoztatására a technológia legfontosabb elemeit fokozatosan kell bevezetni a gazdaságokban. Ilyen a pontos munkavégzés a talajművelésben, a tápanyag-utánpótlásban, a vetésben és a növényvédelemben. Ezekkel egyre előrébb lehet lépni a hatékonyságban és a jövedelmezőségben.
A legfontosabb mégis a talaj, a termőhely, a termőtáj ismerete, ezekhez kellene igazítani mindent a gazdálkodásban; a talajművelést, a fajtaválasztást és a vetésszerkezetet is. A gazdálkodónak tisztában kell lenni a saját termőföldek értékeivel, paramétereivel és állapotával. Az adott talajállapotnak megfelelően kell választani a műveletek és a művelőeszközök közül, ezzel jelentős szintlépést érhetnek el a termelők a földművelésben.
Forrás: Margó/Csurja Zsolt
Fotó: Margó
